KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Éhség

Vincze Teréz

Hunger­ – angol-ír, 2008. Rendezte: Steve McQueen. Írta: Steve McQueen és Enda Walsh. Kép: Sean Bobbitt. Zene: Leo Abrahams és David Holmes. Szereplők: Stuart Graham (Ray Lohan), Liam McMahon (Gerry), Brian Milligan (Davey), Michael Fassbender (Bobby Sands), Helen Madden (Mrs. Sands). Gyártó: Blast! Films / Northern Ireland Screen. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 96 perc.

 

Nehezen írhatók le a brit Steve McQueen debütáló nagyjátékfilmjének kemény és szikár képei, melyek szinte a retinára égnek a 96 intenzív perc alatt. Mintha a rendező – aki képzőművészként már befutott művész – a látvány és az érzelmek mérnökeként hideg acél vonalzóval mérte volna ki tűpontosan a beállítások szögét és hosszát, a mozdulatokat és a párbeszédeket.

A film cselekménye 1981-ben játszódik, amikor az észak-írországi Maze fogházban az ír köztársasági foglyok a politikai státusz elnyerésének érdekében már több éve a rabruhaviselés és a tisztálkodás megtagadásával tiltakoznak. 1981 tavaszán az állóháborút megelégelve a rabok Bobby Sands vezetésével éhségsztrájkba kezdenek, ami végül tíz halálos áldozatot követel. McQueen a drámai események bemutatására nagyon határozott és többnyire erőteljesen lecsupaszított megoldásokat használ, a cselekmény megmutatását gyakran egy-egy gondosan komponált kép vagy rettegést keltő hang segítségével helyettesíti. A téma morális kérdéseinek vonatkozásában is egyfajta szikárság jellemzi a filmet. A megfogalmazás bizonyos fokú távolságtartása megakadályozza a néző közvetlen érzelmi azonosulását, helyet hagyva a helyzet józan mérlegelésére is. A filmben nem jók és gonoszok vannak, hanem egy olyan kegyetlen szituáció, amelyben lehetetlen hőssé válni és nem lehet nem gonosznak lenni. A tiltakozó köztársaságiak nem válnak heroikus alakokká, szerencsétlen, kétségbeesett, éhező haldoklók, akiknek a szó szoros értelmében nincsen semmi másuk, hogy kifejezzék álláspontjukat, mint a puszta testük (és ami abba bemegy vagy abból távozik).

Az Éhség keveset hagy a szavakra, kivéve a 23 perces (!) csúcsjelenetet, melyben Bobby Sands és az őt meglátogató pap az éhségsztrájk „filozófiájáról” beszél. A lenyűgöző jelenet amellett, hogy fantasztikus színészi teljesítmény, a filmnek a szabadságról és az elvekért folytatott küzdelem kegyetlen játékszabályairól szóló nézeteinek is lebilincselő összefoglalása. A 2008-2009-es szezon eme világszerte (megérdemelten) agyondíjazott filmje a szenvedésre vetett szenvtelen pillantás hihetetlen erejével hat. Sikerül végrehajtania azt, ami bizonyos értelemben a filmművészet lényege: (újra)definiálja a kamera előtt lezajló eseményekre vetett tekintet „minőségét”, a nézés aktusát különleges, morális terhektől sem mentes részvétellé teszi. Az éhezésbe belehaló Sands meggyötört testének képei mellett ugyanúgy hosszan kísérti a film nézőjét a fehér fal előtt dohányzó börtönőr képe, a börtönfolyosón összegyűlt vizeletet hosszan és akkurátusan takarító őr mozdulatai, vagy a sarokban zokogó rohamosztagos alakja is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10105