KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Pirx kalandjai

Sepsi László

Magyar tévéfilm-sorozat, 1973. Rendezte: Rajnai András. Szereplők: Papp János, Sunyovszky Szilvia, Bálint András. Forgalmazó: MTV. 5x55 perc.

Mintha a begombázott Ed Wood Andy Warhollal közösen megrendezte volna a 2001. Űrodüsszeia remake-jét, a változatosság kedvéért tévésorozat formájában. Rajnai András a Lem-rajongók körében közutálatnak örvendő Pirx-adaptácója kultikus státuszát elsősorban egyedi látványvilága és még egyedibb technikai megoldásai által vívta ki. Ezzel a sorozat bekerült a magyar science fiction legtöbbet hivatkozott alkotásai közé, annak ellenére, hogy nehézkes dramaturgiája, fals párbeszédei, és az önirónia tökéletes hiánya inkább teszi a Pirx kalandjait az Űrgammák előképévé, mintsem a Szíriusz méltó örökösévé.

Az egyenként egy-másfél órás epizódok a műfaj legfontosabb toposzait használják. Az űrhajós-akadémiáról frissen kikerült Pirx megismerkedik a virtuális valóság sajátos természetével (Diplomavizsga), megküzd egy önálló életre kelt robottal (Víkend a Marson), esetleg egy elzárt kutatóbázison felgöngyölít néhány különös halálesetet (A Galilei-állomás rejtélye), ám az epizódok működésképtelensége nem is elsősorban a technikai problémákból fakad. Rajnai és stábja – elsőként a magyar filmtörténetben – blue-box technikával teremtette meg a futurisztikus látványvilágot. Pirx háta mögött háztartási eszközök, legóból épült makettek, terráriumok és akváriumok szuperközelijei pompáznak pop-artos színekben, de ez az attrakció csak ideig-óráig képes elvonni a figyelmet a cselekményvezetés gondjairól. Elsősorban a szűkös büdzsé miatt a Pirx kalandjai számos esetben elmozdul a krimi műfaja felé: az idegen világok megismerését felváltja az intellektuális kaland, mely során száraz argumentáción keresztül derül fény a gyilkos tojássütő és a morzézó őrrobot rejtélyére, ezáltal a végtelen űrből lerántva a tudományos-fantasztikus műfaj alapmotívumait a kínos realizmus banalitásokkal teliszórt talajára. Miközben képileg és zeneileg a Pirx kalandjaiban pszichedelia uralkodik – olyannyira, hogy egy epizódban a címszereplő Kubrick hőséhez hasonlóan kívül kerül téren és időn, jellemző módon persze csak nyolc röpke órára –, magával a fantasztikummal az alkotók nem tudnak mit kezdeni. Hol hosszas levezetések során próbálják racionalizálni azt, hol pedig egyszerűen megfeledkeznek róla: így válhatott a lengyel sci-fi irodalom legendás űrhajósából a magyar tévétörténet legunalmasabb űrdetektívje.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10002