KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 38. Magyar Filmszemle díjai
• Schubert Gusztáv: Erdőss Pál (1947–2007)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Keleti végeken Játékfilmek
• Reményi József Tamás: Nulla sor, nulla betű Ópium
• Báron György: Végtelen történetek Dokumentumfilmek
• Pápai Zsolt: Vizsgák és székfoglalók Kísérleti- és kisjátékfilmek

• Géczi Zoltán: PTO 35MM Japán–amerikai háborús filmek
• Vaskó Péter: Mítosztemető A dicsőség zászlaja; Levelek Iwo Jimáról
• Wostry Ferenc: Vérvörösben Dario Argento
• Greff András: Egy másik szerelem krónikája Argento és Antonioni
• Orosdy Dániel: Horrorra akadva Lucio Fulci
• Varga Zoltán: Boszorkányok márpedig… A harag napja
• Sinkó István: Kettős megvilágításban Hammershoi és Dreyer
KRITIKA
• Varró Attila: Többszörös fénytörés Fekete Dália
• Gelencsér Gábor: A mulandóság életképei A hét nyolcadik napja
• Vaskó Péter: Milyen volt szőkesége Hasutasok
• Vajda Judit: Vénusz halála Kythéra
• Kárpáti György: Úttalan utakon Sínjárók
• Horeczky Krisztina: Tündérvölgy Sutkai bajnokok
• Teszár Dávid: Omnia vincit amor? Idő
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Főfőnök
• Kolozsi László: Elemi részecskék
• Pápai Zsolt: 300
• Vízer Balázs: Sunshine
• Vajda Judit: Hannibál ébredése
• Csillag Márton: Buhera mátrix
• Vajda Judit: Zene és szöveg
DVD
• Pápai Zsolt: Az árnyéklovas
• Kovács Marcell: Ízlésficam
• Tosoki Gyula: Az utolsó napok
• Varga Balázs: Forráspont

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az igenember

Varró Attila

The Yes Man – amerikai, 2008. Rendezte: Peyton Reed. Írta: Danny Wallace könyvéből Nicholas Stoller és Jarrad Paul. Kép: Robert Yeoman. Zene: Mark Everett. Szereplők: Jim Carrey (Carl), Zooey Deschanel (Allison), Bradley Cooper (Peter), Terence Stamp (Bundley). Gyártó: Warner Bros / Village Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 102 perc.

 

A legtöbb filmcsillag pályáján előbb-utóbb elérkezik arra a pontra, amikor már egyetlen ajánlatra sem mondhat nemet, ám kevesen vannak köztük, akik ezt el is játszhatják. A „gumiarcú idióta” skatulyájából mind intenzívebben szabadulni próbáló Jim Carrey eddigi önreflektív alakításai a szerepkényszerek pokláról meséltek (a Truman show tévésztárjától a Minden6ó botcsinálta Istenén és a Majestic háborús veteránnak vélt amnéziásán át egészen a Maszk varázsálarcos szuperhőséig) – ezúttal az igazmondásba kényszerített Hantaboy alakját veszi elő a bőséges készletből és igazítja aktuális problémájához. Az Igenember lecsúszott főhőse a siker érdekében az állandó beleegyezés kétségbeesett végső eszközéhez nyúl, miután egy szektaguru (Terence Stamp Bowfingert ismétlő alakításában) ördögi szerződést köt vele: a szebb jövő érdekében ezentúl mindenre igent kell felelnie.

A Disney-remakekről és kifordított szerelmi komédiákról ismert Peyton Reed friss mozifilmje némi erőfeszítéssel lehetett volna maró szatíra a kényszeres életigenlés fogyasztói mókuskerekében taposó amerikai társadalomról (lásd a főhőshöz választott foglalkozást és az FBI rövidke cameóját), vagy ami ennél is csábítóbb, hamisítatlan szituációs burleszk, ahol épp olyan gigantikus helyzetkomikum-gegek tornyosulnak fel a kötelező bólintásra, mint Stan és Pan párosánál a farbarúgásra. Sajnálatos módon az előbbihez a gondolati merészség hiányzott (a film félúton elereszti alapötletét, és a Carreytől megszokott furcsapár-románcba fullad), az utóbbihoz némi Monty Python- vagy legalább Farrelly-féle vérbő, anarchista humorérzék. Maradt az elvárt kelléktár: a grimaszok és kaszkadőrszámok, a bizarr előadású dalbetétek és persze néhány politikailag inkorrekt poén – hiába jut el a fináléban a főhős az üdvözítő nemhez, úgy tűnik, a sztár számára mégis csak a jól bejáratott igenek maradnak.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9666