KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 38. Magyar Filmszemle díjai
• Schubert Gusztáv: Erdőss Pál (1947–2007)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Keleti végeken Játékfilmek
• Reményi József Tamás: Nulla sor, nulla betű Ópium
• Báron György: Végtelen történetek Dokumentumfilmek
• Pápai Zsolt: Vizsgák és székfoglalók Kísérleti- és kisjátékfilmek

• Géczi Zoltán: PTO 35MM Japán–amerikai háborús filmek
• Vaskó Péter: Mítosztemető A dicsőség zászlaja; Levelek Iwo Jimáról
• Wostry Ferenc: Vérvörösben Dario Argento
• Greff András: Egy másik szerelem krónikája Argento és Antonioni
• Orosdy Dániel: Horrorra akadva Lucio Fulci
• Varga Zoltán: Boszorkányok márpedig… A harag napja
• Sinkó István: Kettős megvilágításban Hammershoi és Dreyer
KRITIKA
• Varró Attila: Többszörös fénytörés Fekete Dália
• Gelencsér Gábor: A mulandóság életképei A hét nyolcadik napja
• Vaskó Péter: Milyen volt szőkesége Hasutasok
• Vajda Judit: Vénusz halála Kythéra
• Kárpáti György: Úttalan utakon Sínjárók
• Horeczky Krisztina: Tündérvölgy Sutkai bajnokok
• Teszár Dávid: Omnia vincit amor? Idő
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Főfőnök
• Kolozsi László: Elemi részecskék
• Pápai Zsolt: 300
• Vízer Balázs: Sunshine
• Vajda Judit: Hannibál ébredése
• Csillag Márton: Buhera mátrix
• Vajda Judit: Zene és szöveg
DVD
• Pápai Zsolt: Az árnyéklovas
• Kovács Marcell: Ízlésficam
• Tosoki Gyula: Az utolsó napok
• Varga Balázs: Forráspont

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ördög Pradát visel

Köves Gábor

The Devil Wears Prada – amerikai, 2006. Rendezte: David Frankel. Írta: Lauren Weisberger. Fényképezte: Florian Ballhaus. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Meryl Streep (Miranda Priestly), Anne Hathaway (Andy Sachs), Emily Blunt (Emily), Stanley Tucci (Nigel). Gyártó: 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 109 perc.

 

Utoljára Robert Altman élcelődött egy kiadósat a divatipar állatkertjének nagyragadozóin – a csodás ruhakölteményekbe csomagolt, felpuffadt egókon és a nyomukba loholó kiterjedten sleppen –, a mester vitriolos humora és ráérős elbeszélő-technikája azonban a Vogue-előfizetők többségét távol tartotta a moziktól. Altmannal ellentétben jelen vígjáték készítői mindazok jelenlétére igényt tartanak, akik ugyanolyan vallásos áhítattal ragaszkodnak kedvenc divattervezőjükhöz, mint a megszokott filmes sztereotípiákhoz. Az ördög Pradát visel szolgáltatásai között ez is, az is helyet kapott: pazar rongyokból és affektáló rongyrázókból éppúgy kijut, mint a kulisszák mögötti csörték tanulságaiból és a gyilkos mosolyok mögötti emberi drámákból. Egy fiktív, de a valódi helyszínekre nyilvánvalóan a legapróbb részletekig hasonlító szerkesztőségben, New York vezető divatmagazinjának boszorkánykonyhájában járunk. A házszabályok igen egyszerűek, hiszen csak egyetlen szabály létezik: a ház úrnőjének mindig és mindenben igaza van. Az ajtónállójától a vezető tervezőig mindenki úgy táncol, ahogy a rettegett főszerkesztő asszony (Meryl Streep példamutatóan fegyelmezett vígjátéki alakítása) fütyül, egyedül a ranglétra legalsó fokán mutatkozik némi értetlenség az újonnan felvett gyakornok részéről. A szokásos ügymenet szerint a komédia elsősorban a tapasztalatlan ifjú hölgy megpróbáltatásaiból táplálkozik, míg a dráma abból a felismerésből, hogy még egy olyan rátermett és jóravaló kislány, mint amilyen a mi Andynk (Anne Hathaway korrekt helytállása) sem lehet egyszerre két helyen. S mivel egy nap a gyertyafényes születésnapi vacsorára is késve sikerül csak befutnia (mire beesik az ajtón, már a gyertyák is csonkig égtek), nemcsak a párkapcsolatnak, de a vígjátéknak is bealkonyul, s filmünk utolsó harmadában a karrier és a családalapítás közti ellentétek veszik át a főszerepet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8832