KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 38. Magyar Filmszemle díjai
• Schubert Gusztáv: Erdőss Pál (1947–2007)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Keleti végeken Játékfilmek
• Reményi József Tamás: Nulla sor, nulla betű Ópium
• Báron György: Végtelen történetek Dokumentumfilmek
• Pápai Zsolt: Vizsgák és székfoglalók Kísérleti- és kisjátékfilmek

• Géczi Zoltán: PTO 35MM Japán–amerikai háborús filmek
• Vaskó Péter: Mítosztemető A dicsőség zászlaja; Levelek Iwo Jimáról
• Wostry Ferenc: Vérvörösben Dario Argento
• Greff András: Egy másik szerelem krónikája Argento és Antonioni
• Orosdy Dániel: Horrorra akadva Lucio Fulci
• Varga Zoltán: Boszorkányok márpedig… A harag napja
• Sinkó István: Kettős megvilágításban Hammershoi és Dreyer
KRITIKA
• Varró Attila: Többszörös fénytörés Fekete Dália
• Gelencsér Gábor: A mulandóság életképei A hét nyolcadik napja
• Vaskó Péter: Milyen volt szőkesége Hasutasok
• Vajda Judit: Vénusz halála Kythéra
• Kárpáti György: Úttalan utakon Sínjárók
• Horeczky Krisztina: Tündérvölgy Sutkai bajnokok
• Teszár Dávid: Omnia vincit amor? Idő
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Főfőnök
• Kolozsi László: Elemi részecskék
• Pápai Zsolt: 300
• Vízer Balázs: Sunshine
• Vajda Judit: Hannibál ébredése
• Csillag Márton: Buhera mátrix
• Vajda Judit: Zene és szöveg
DVD
• Pápai Zsolt: Az árnyéklovas
• Kovács Marcell: Ízlésficam
• Tosoki Gyula: Az utolsó napok
• Varga Balázs: Forráspont

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üveg

Huber Zoltán

Glass – amerikai, 2019. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: West Dylan Thordson. Szereplők: James McAvoy (Kevin), Bruce Willis (Dunn), Samuel L. Jackson (Price), Sarah Paulson (Staple), Anya Taylor-Joy (Casey), Spencer Treat Clark (Joseph). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 128 perc.

 

Legutóbb már az is váratlan fordulatnak számított, hogy M. Night Shyamalan szűk másfél évtized után újra izgalmas filmet készített. A Széttörve a szerzői életmű legszebb pillanatait idézve nemcsak a főszereplő identitását zúzta apró darabokra, de a meghökkentő lezárással is sikerült nagyot dobnia. A plot twist ezredfordulós királya az utolsó jelenettel megint a sztori kereteit értelmezte át, a narratív trükk mégsem hatott öncélú, olcsó mutatványként. A személyiségváltós pszichothriller a Sebezhetetlen képregényfilmes világába helyezve nemcsak érdekes műfaji gellert kapott, de a képlékeny énkép kérdését is új fénytörésbe helyezte. Shyamalan ráadásul produceri szempontból is ügyeset húzott. A korábbi ötletek leporolásával a sikeres alapokon nyugvó folytatás lehetősége mellett az író-rendező a tomboló szuperhős-mániára is könnyedén rácsatlakozhatott.

Nem is csoda, hogy az előzményfilmek jogait birtokló rivális stúdiók elhúzódó viták nélkül rábólintottak a vonzó keresztezésre. Egy saját bejáratú szuperhősös univerzum ma mindennél értékesebb, Shyamalan portékája így kellően vonzónak tűnhetett. A reménykeltő előzmények után a trilógiává bővült kisrealista szuperhős-eposz zárása mégsem tud felnőni a magasabb elvárásokhoz. Shyamalan mintha maga is megrettenne a birtokában lévő potenciáltól, a szárnyaló ambíciók ellenére sem igazán tud mit kezdeni a figuráival. Hiába tereli őket egy fedél alá és szab három napos mesebeli határidőt, az újrázott eredettörténet bántóan túlbeszélt és következetlen. Shyamalan mindenáron a szuperhős-jelenségről szeretett volna valami feltűnően érvényeset és aktuálisat mondani. Azonban a szerző karakter-központú, végig földközelben tartott megközelítése még úgy is becsülendő, ha a napfényre tartó metahősei végül a bevett közhelyek és vulgáresztétikai eszmefuttatások kaotikus alagsori folyosóin ragadnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13994