KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 38. Magyar Filmszemle díjai
• Schubert Gusztáv: Erdőss Pál (1947–2007)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Keleti végeken Játékfilmek
• Reményi József Tamás: Nulla sor, nulla betű Ópium
• Báron György: Végtelen történetek Dokumentumfilmek
• Pápai Zsolt: Vizsgák és székfoglalók Kísérleti- és kisjátékfilmek

• Géczi Zoltán: PTO 35MM Japán–amerikai háborús filmek
• Vaskó Péter: Mítosztemető A dicsőség zászlaja; Levelek Iwo Jimáról
• Wostry Ferenc: Vérvörösben Dario Argento
• Greff András: Egy másik szerelem krónikája Argento és Antonioni
• Orosdy Dániel: Horrorra akadva Lucio Fulci
• Varga Zoltán: Boszorkányok márpedig… A harag napja
• Sinkó István: Kettős megvilágításban Hammershoi és Dreyer
KRITIKA
• Varró Attila: Többszörös fénytörés Fekete Dália
• Gelencsér Gábor: A mulandóság életképei A hét nyolcadik napja
• Vaskó Péter: Milyen volt szőkesége Hasutasok
• Vajda Judit: Vénusz halála Kythéra
• Kárpáti György: Úttalan utakon Sínjárók
• Horeczky Krisztina: Tündérvölgy Sutkai bajnokok
• Teszár Dávid: Omnia vincit amor? Idő
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Főfőnök
• Kolozsi László: Elemi részecskék
• Pápai Zsolt: 300
• Vízer Balázs: Sunshine
• Vajda Judit: Hannibál ébredése
• Csillag Márton: Buhera mátrix
• Vajda Judit: Zene és szöveg
DVD
• Pápai Zsolt: Az árnyéklovas
• Kovács Marcell: Ízlésficam
• Tosoki Gyula: Az utolsó napok
• Varga Balázs: Forráspont

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A párizsi vonat

Kránicz Bence

The 15:17 to Paris – amerikai, 2018. Rendezte: Clint Eastwood. Írta: Jeffrey E. Stern könyvéből Dorothy Blyskal. Kép: Tom Stern. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Spencer Stone (Stone), Anthony Sadler (Sadler), Alek Skarlatos (Skarlatos), Isabelle Risacher Moogalian (Isabelle), Ray COrasani (Ayoub). Gyártó: Malpaso Productions / Village Roadshow Picures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 94 perc.

 

Két rendező akad az utóbbi évekből, akik nyolcvan fölött nemcsak dolgoznak, de kísérleteznek is, újító szellemű filmjeik pedig a magyar mozikba is eljutottak. Az egyikük a Búcsú a nyelvtől térhatású avantgárdját jegyző Jean-Luc Godard, a másik Clint Eastwood, aki harminchatodik rendezésében, A párizsi vonatban saját magukkal játszatja el a 2015-ös, meghiúsult terrorcselekmény hősies áldozatait. Ennyi rizikó nélkül Eastwood valószínűleg elaludt volna a forgatáson, mivel a film minden eleme feltűnt az utóbbi években készített filmjeiben: a kéretlenül is hőssé váló átlagjóska a Sullyból, a fegyverkezés és az amerikai „békeexport” mellett hitet tevő, konzervatív férfi hősök az Amerikai mesterlövészből, a sorsszerű katasztrófában helytálló kisemberek az Azutánból lehetnek ismerősek. Az életmű jellegzetes hősei és konfliktusai mellett a vonatos akciót előrevetítő, egyébként a hősök gyerekkori barátságánál kezdődő történet is elnyűtt sablonokra épít. Ráadásul a sztárokat a mellékszerepekben is nélkülöző A párizsi vonat képi és zenei síkon is Eastwood legprimitívebb, kifejezetten olcsó produkciókat idéző munkái közé tartozik.

Ám éppen a tudatos puritánságban áll Eastwood kísérletének lényege. A párizsi vonattal a rendező a dokumentumdráma műfajához kerül közel, ezért fogja vissza a történetben rejlő thrillerpotenciált és ragaszkodik a tévés esztétikához. A fináléban átadott Becsületrendek dokumentumfelvételei nem válnak le a film egészéről, mert addig is a merénylet valódi érintettjeit láthattuk – elvégre kik képviselhetnék hívebben a vásznon a hétköznapi amerikai bajnokokat, mint saját maguk? Más kérdés, hogy a darabosan játszó főszereplők, főként a monstruózus megjelenésű Spencer Stone játéka mindvégig bizarr és elidegenítő élményként tartja távol a nézőktől A párizsi vonatot. Eastwood pechje, hogy a fegyverbolondok hőstetteit megéneklő film premierje után egy héttel Floridában tizenhét embert ölt meg egy fiatal férfi, de tény, hogy enélkül sem könnyű rokonszenvezni olyan hősökkel, akik már gyerekként büszkén mutogatják egymásnak a ruhásszekrényben tárolt, éles lőfegyvereket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13652