KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 38. Magyar Filmszemle díjai
• Schubert Gusztáv: Erdőss Pál (1947–2007)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Keleti végeken Játékfilmek
• Reményi József Tamás: Nulla sor, nulla betű Ópium
• Báron György: Végtelen történetek Dokumentumfilmek
• Pápai Zsolt: Vizsgák és székfoglalók Kísérleti- és kisjátékfilmek

• Géczi Zoltán: PTO 35MM Japán–amerikai háborús filmek
• Vaskó Péter: Mítosztemető A dicsőség zászlaja; Levelek Iwo Jimáról
• Wostry Ferenc: Vérvörösben Dario Argento
• Greff András: Egy másik szerelem krónikája Argento és Antonioni
• Orosdy Dániel: Horrorra akadva Lucio Fulci
• Varga Zoltán: Boszorkányok márpedig… A harag napja
• Sinkó István: Kettős megvilágításban Hammershoi és Dreyer
KRITIKA
• Varró Attila: Többszörös fénytörés Fekete Dália
• Gelencsér Gábor: A mulandóság életképei A hét nyolcadik napja
• Vaskó Péter: Milyen volt szőkesége Hasutasok
• Vajda Judit: Vénusz halála Kythéra
• Kárpáti György: Úttalan utakon Sínjárók
• Horeczky Krisztina: Tündérvölgy Sutkai bajnokok
• Teszár Dávid: Omnia vincit amor? Idő
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Főfőnök
• Kolozsi László: Elemi részecskék
• Pápai Zsolt: 300
• Vízer Balázs: Sunshine
• Vajda Judit: Hannibál ébredése
• Csillag Márton: Buhera mátrix
• Vajda Judit: Zene és szöveg
DVD
• Pápai Zsolt: Az árnyéklovas
• Kovács Marcell: Ízlésficam
• Tosoki Gyula: Az utolsó napok
• Varga Balázs: Forráspont

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A szél dühe

Benke Attila

La collera del vento – spanyol-olasz, 1970. Rendezte: Mario Camus. Szereplők: Terence Hill, Manuel Alexandre, Fernando Rey, Mario Pardo, Ángel Lombarte, Máximo Valverde, Carlo Alberto Cortina. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 104 perc.

A kizárólag pénz vagy bosszú miatt tevékenykedő, kétes erkölcsű, koszos zsoldosokat és paraszt-forradalmárokat szerepeltető olasz western a hatvanas évek közepén Sergio Leone stílusteremtő és témaindító, örökzöld klasszikusával (Egy maréknyi dollárért) kezdte szárnyalását, és a műfajciklusból gúnyt űző Az ördög jobb és bal keze sikere után a következő évtized derekára már önparódiába fulladt. Tiszavirág élete ellenére az ultraerőszakos „spagetti western” kultúrtörténeti jelentősége nemcsak a műfaj felfrissítésében rejlik, társadalmi szerepvállalásuk miatt is emlékezetesek Sergio Corbucci, Sergio Sollima, Damiano Damiani rendezők és Sergio Donati, Franco Solinas forgatókönyvírók művei. Az italowesternek egy része – mint az 1910-1917 közti mexikói forradalom idején játszódó A zsoldos vagy a Ki tudja? – komoly politikai kalandfilm, az amerikai Vadnyugat mítoszát átalakítva a hatvanas-hetvenes évek olasz és nemzetközi kríziseire reagáltak (terrorizmus, munkássztrájkok, az Egyesült Államok külpolitikája Latin-Amerikában és agressziója Távol-Keleten, a „harmadik világ” forradalmai stb.).

Akár Mario Camus spanyol „eastern”-je, A szél dühe, mely alapszerkezetét tekintve nem túl eredeti, hiszen tipikus olaszos bosszútörténet, s többek között Damiani említett remekművéből (Ki tudja?) ismerős pálfordulás-sztori egy bérgyilkosról (Marco), aki az elfojtandó forradalom élére áll. Camus easternjének különlegességét ugyanaz adja, mint a mexikói Zapata-westerneknek vagy az 1920-as évek Brazíliájában játszódó A banditának: regionális történelmi-mitológiai témákkal keresztezi az amerikai western világát. A szél dühe a XIX. század végi Spanyolország vidéki parasztlázadásait használja fel, hogy közvetetten, tömegfilmes formában (bár nem kevés didaktikus párbeszéddel) kritizálja az ekkor már puhuló, de még elemében levő Franco-diktatúrát. Így Szomjas György Talpuk alatt fütyül a széljéhez vagy Hajdu Szabolcs Délibábjához hasonlóan A szél dühe is virágnyelven előadott rendszerkritika, ígéretes kísérlet az amerikai és európai tradíciók átpolitizálására. Kár, hogy a bérgyilkosból bosszúálló forradalmárrá váló Marco története sematikus vendettává, sablonos tragikus románccá egyszerűsödik a cselekmény vége felé közeledve. Mindenesetre az olasz westernekből ismerős, fülledt és kegyetlen atmoszféra, a spanyol közeg mint „Vadnyugat”, s a hetvenes évek vígjátékainak sztárja, Terence Hill szokatlanul drámai és tragikus szerepe miatt mindenképp érdemes próbát tenni a filmmel.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12344