KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/március
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró

• Forgách András: Fecseg a mély Truman Capote
• Kolozsi László: Humor, hidegvérrel Capote és Hollywood
• Bikácsy Gergely: Arany és ólom Luchino Visconti
• Gelencsér Gábor: Reng a Föld Visconti neorealizmusa
• Hahner Péter: Észak Dél ellen Az amerikai polgárháború a mozivásznon
• Ardai Zoltán: A sötétség bábjai Ambrose Bierce
• Varró Attila: Rovar a borostyánban Guillermo del Toro
• Géczi Zoltán: Szemedben a világ Bábel
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Mikor ő szinte őszinte Magyar plazma
• Schubert Gusztáv: Mauni-Ka Hétperces sztárok
KÖNYV
• Kelecsényi László: A hetedik ajtó Makk Károly – Egy filmrendező világa
• Pápai Zsolt: Kedvencek temetője Az 501 legfontosabb film…
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kíntorna Emelet
• Báron György: A személyi követő balladája A mások élete
• Bori Erzsébet: Mélyvíz Noé bárkája
• Vajda Judit: Vaxerelem Lora
• Vaskó Péter: Sós szeksz S.O.S. szerelem!
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Grbavica
• Vaskó Péter: A dicsőség zászlaja
• Vincze Teréz: Dreamgirls
• Herpai Gergely: A boldogság nyomában
• Tosoki Gyula: Apró titkok
• Csillag Márton: Egy botrány részletei
• Varró Attila: Füstölgő ászok
DVD
• Pápai Zsolt: Szonatina
• Vincze Teréz: Jóbarátnők
• Tosoki Gyula: A Paradicsom… és a Pokol
• Varró Attila: Battle Royale

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Richard Nixon-merénylet

Köves Gábor

 

Színészi jutalomjáték, hatásos rendezés, árnyalt jellemrajz, karakteres képi világ – vitathatatlan erényei ellenére Niels Mueller filmje mégsem váltja be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. Megtörtént eseményeken alapuló történetünk a közelmúlt egyik egynapos szenzációja, egy 1974-ben hamvába holt, pontosabban vérbe fojtott repülőgép-eltérítési kísérlet felé halad.

Samuel Bicke a Nixon elnök elleni merénylet szomorú szenzációjával akarta megalkotni élete főművét, mellyel végre nyomot hagyhatott volna a világban. Bicke két órába sűrített vergődésének nem lehet kétséges a kimenetele. Mivel a tragédia ténye már a kórkép felállítása előtt megállapítást nyer, a film tétje is alaposan csökken. A kérdés tulajdonképpen annyi, hogy rendező és színészei a vereségre kódolt kisember történetén keresztül mennyire hitelesen képesek felvillantani a mindenkori vesztesek mélyrepülésének stációit. Sean Penn mindvégig kiválóan adja Robert De Niro taxisofőrjének szolidabb változatát, a közmondásos szegény embert, akinek semmi se sikerül, aki akár a Fekete Párducokhoz is csatlakozna, csakhogy némi jelentőséget tulajdoníthasson magának. Bicke azonban minden akadályba belebukik: főnökeinek nem elég rámenős, a Párducoknak nem elég fekete, feleségének nem elég férfi, gyerekeinek nem eléggé apa, testvére szemében pedig egyszerűen csaló. A tragikus végkifejletet egyre közelebb hozó bukásokat Mueller kellően drámai epizódokkal illusztrálja: a lúzerség etalonja ölt testet a szemünk láttára, az élmény jóvoltából pedig mi magunk is megvert emberként távozhatunk a moziból. Talán éppen emiatt a túlságosan is egyértelmű igyekezet miatt érezhetjük úgy, hogy A Richard Nixon-merénylet mégsem az a maradandó műalkotás, aminek hinni szerettük volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8290