KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/március
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró

• Forgách András: Fecseg a mély Truman Capote
• Kolozsi László: Humor, hidegvérrel Capote és Hollywood
• Bikácsy Gergely: Arany és ólom Luchino Visconti
• Gelencsér Gábor: Reng a Föld Visconti neorealizmusa
• Hahner Péter: Észak Dél ellen Az amerikai polgárháború a mozivásznon
• Ardai Zoltán: A sötétség bábjai Ambrose Bierce
• Varró Attila: Rovar a borostyánban Guillermo del Toro
• Géczi Zoltán: Szemedben a világ Bábel
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Mikor ő szinte őszinte Magyar plazma
• Schubert Gusztáv: Mauni-Ka Hétperces sztárok
KÖNYV
• Kelecsényi László: A hetedik ajtó Makk Károly – Egy filmrendező világa
• Pápai Zsolt: Kedvencek temetője Az 501 legfontosabb film…
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kíntorna Emelet
• Báron György: A személyi követő balladája A mások élete
• Bori Erzsébet: Mélyvíz Noé bárkája
• Vajda Judit: Vaxerelem Lora
• Vaskó Péter: Sós szeksz S.O.S. szerelem!
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Grbavica
• Vaskó Péter: A dicsőség zászlaja
• Vincze Teréz: Dreamgirls
• Herpai Gergely: A boldogság nyomában
• Tosoki Gyula: Apró titkok
• Csillag Márton: Egy botrány részletei
• Varró Attila: Füstölgő ászok
DVD
• Pápai Zsolt: Szonatina
• Vincze Teréz: Jóbarátnők
• Tosoki Gyula: A Paradicsom… és a Pokol
• Varró Attila: Battle Royale

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kedvencek temetője

Nagy V. Gergő

Pet Sematary – amerikai, 1989. Rendezte: Mary Lambert. Szereplők: Dale Midkiff, Fred Gwynne, Denise Crosby. Forgalmazó: Paramount. 99 perc.

 

Ordított valaha bárki szebben, mint a simaképű Dale Midkiff az elgázolt gyermekének holtteste felett? A nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb Stephen King-adaptációjában a tragédia jelenete elementárisan röhejes és mélyen megrendítő: a gyilkos kamionsofőr Ramonest dúdolva száguld, a dallamosan üvöltő Midkiff bájgúnár-frizurája lassítva lobog a szélben, és a betonon véres gyerekcipő gurul – de a dekoratív álomapa fájdalmát a túlzás dacára is átérezzük. Mary Lambert családi horrorja a szülői veszteség drámájaként beszéli el Stephen King rémületes történetét, és az amerikai mintacsalád szétesését lelkes B-filmes közhelyekkel prezentálja. A megvalósult külvárosi idill ebben a filmben éppúgy határos a talajmenti borzalommal, mint David Lynch Kék bársonyában: az új családi ház mögött csillogó ösvény a házikedvencek temetője és az indiánok sírhelye felé vezet, ahol új életre lehet ébreszteni embert és állatot – de az elhunytak sajnos erőszakos zombiként térnek vissza. A gyerekeit vadul imádó Louis (Midkiff) nem bírja bevallani a kislányának, hogy macskáját elütötték, ezért az indián mágiára hagyatkozik, majd halott fiát is kiviszi a titokzatos temetőbe – nem törődve a szomszéd intő tanácsával. A Kedvencek temetője a makulátlan családjához minden áron ragaszkodó férfi tragédiájáról mesél, és ezáltal az amerikai álom mögötti szorongásokat mutatja meg: ebben a világban a cukiság a rothadás homlokzata, a gyöngéd gesztusokból késszúrások lesznek, és a szerető családtagok végül egyenként legyilkolják egymást. Mintha a kisvárosi orvos az egyik brutális esete után – mikor egy másik gázolás áldozata arcul köpi a halála előtt – a tökéletes élet rettegett szétbomlását álmodná meg.

A Madonna-videókkal elhíresült Mary Lambert és a forgatókönyvet is jegyző King filmje tisztes távolban marad a korszak műfaji trendjeitől: míg a legtöbb akkori zombifilm a zsánerparódia felé fordult (lásd Az élőhalottak visszatérnek vagy a Hullajó példáit), addig a Kedvencek temetője a családi asztalhoz invitálja a bűzös élőhalott monstrumát, és túlzásaival együtt is valódi drámát vezet elő. A történetvezetés számos nevetséges mozzanattal szolgál, de Lambert szórakoztatóan elrajzolt műve mégis érdemben beszél az elengedés fájdalmáról: kevés szívszorítóbb jelenet készült a nyolcvanas évek amerikai tömegfilmjében, mint amikor az apa kénytelen leszúrni gyilkossá lett gyermekét, és a halálos sebével elsétáló kisfiú elszontyolodva visszaszól az ajtóból: „Ez nem fair.”

Extrák: A DVD-n semmi sincs, de a Blu-ray számos járulékos tartalmat tartogat – a rendezővel készült interjútól kezdve az informatív audiokommentáron és werkfilmen át egy visszaemlékezésig, amelyben a remake alkotói párás szemmel méltatják az eredetit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14104