KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/március
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró

• Forgách András: Fecseg a mély Truman Capote
• Kolozsi László: Humor, hidegvérrel Capote és Hollywood
• Bikácsy Gergely: Arany és ólom Luchino Visconti
• Gelencsér Gábor: Reng a Föld Visconti neorealizmusa
• Hahner Péter: Észak Dél ellen Az amerikai polgárháború a mozivásznon
• Ardai Zoltán: A sötétség bábjai Ambrose Bierce
• Varró Attila: Rovar a borostyánban Guillermo del Toro
• Géczi Zoltán: Szemedben a világ Bábel
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Mikor ő szinte őszinte Magyar plazma
• Schubert Gusztáv: Mauni-Ka Hétperces sztárok
KÖNYV
• Kelecsényi László: A hetedik ajtó Makk Károly – Egy filmrendező világa
• Pápai Zsolt: Kedvencek temetője Az 501 legfontosabb film…
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kíntorna Emelet
• Báron György: A személyi követő balladája A mások élete
• Bori Erzsébet: Mélyvíz Noé bárkája
• Vajda Judit: Vaxerelem Lora
• Vaskó Péter: Sós szeksz S.O.S. szerelem!
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Grbavica
• Vaskó Péter: A dicsőség zászlaja
• Vincze Teréz: Dreamgirls
• Herpai Gergely: A boldogság nyomában
• Tosoki Gyula: Apró titkok
• Csillag Márton: Egy botrány részletei
• Varró Attila: Füstölgő ászok
DVD
• Pápai Zsolt: Szonatina
• Vincze Teréz: Jóbarátnők
• Tosoki Gyula: A Paradicsom… és a Pokol
• Varró Attila: Battle Royale

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hosszú út lefelé

Varró Attila

A Long Way Down – brit, 2014. Rendezte: Pascal Chaumeil. Írta: Nick Hornby regényéből Jack Thorne. Kép: Ben Davis. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Pierce Brosnan (Sharp), Imogen Poots (Jess), Toni Collette (Maureen), Aaron Paul (JJ). Gyártó: Wildgaze Films. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 96 perc.

 

Nick Hornby könyvben és vásznon egyaránt sikeres Fixáció-trilógiája késői serdülés-történeteivel a társas kapcsolatokat jelölte meg kiútként a megszállottság szigetlétéből, legyen az pop, foci, nőcsábászat: ötödik regénye, a Hosszú út lefelé látszólag ugyanezt a menekülőpályát nyitja meg négy életunt hőse számára, akik egy londoni felhőkarcoló tetején összetalálkozva úgy döntenek, hat hétre felfüggesztik a nagy ugrást, hogy a hosszabb utat választva, egymás megértésén/segítésén át térjenek vissza a földre. Hornby azonban mind a kétértelmű címmel, mind a végkifejlet sötét tónusaival jelezte, hogy ezen a ponton már több kell a sikerhez egy kiskölyök segítésénél vagy új zenei pályánál – sőt négy narrátor-karaktere az emberi összefogás metaforája helyett inkább egy-egy oldalát jelenti a szerző egyszemélyes démonának: a médiacélponttá vált tévés celeb a hírnév átkát, a kétségek gyötörte édesanya a fogyatékos gyerek nevelését, a frusztrált fruska a hiábavaló lázadásokat, a depressziós amerikai rocker pedig a művészi kudarcot.

Eddigi két esküvői komédiájából ítélve (Szívrablók, Tökéletes terv) a francia Pascal Chaumeil legfeljebb a popslágerek iránti rajongásban osztozik az angol íróval: hőspárosai egzotikus kalandok közepette, roppant valószínűtlen konfliktusok ellenében csapódnak össze a happy endre, leharcolt legénylakások kanapéin zajló keserű élveboncolások helyett a Szerelem angyalszárnyain suhanva ötcsillagos szállodák közt. Így aztán alig meglepő, hogy mit sem tudott kezdeni a kezébe adott sűrű, rögszagú alapanyaggal, és az érdes Hornby-humor megszelídítésén túl könnyed tanmesét kanyarított belőle az Életben rejlő értékek felismeréséről, nem csak kiejtve a legdrámaibb fordulatokat (megrázó anyai felismeréstől a csoportos intervenció fiaskójáig), de akár visszájára fordítva őket (lásd az ismeretlen öngyilkosságából írt könnyes megmentést). Míg a gall elődök óvatos szubverzitása is hiányzik a brit bérmunkából: immár bőven elég egy románc és pár pszichológus az ölmeleg epilógushoz, a légvonalnál is rövidebb útra szavazva a lélekemeléshez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11901