KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/március
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró

• Forgách András: Fecseg a mély Truman Capote
• Kolozsi László: Humor, hidegvérrel Capote és Hollywood
• Bikácsy Gergely: Arany és ólom Luchino Visconti
• Gelencsér Gábor: Reng a Föld Visconti neorealizmusa
• Hahner Péter: Észak Dél ellen Az amerikai polgárháború a mozivásznon
• Ardai Zoltán: A sötétség bábjai Ambrose Bierce
• Varró Attila: Rovar a borostyánban Guillermo del Toro
• Géczi Zoltán: Szemedben a világ Bábel
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Mikor ő szinte őszinte Magyar plazma
• Schubert Gusztáv: Mauni-Ka Hétperces sztárok
KÖNYV
• Kelecsényi László: A hetedik ajtó Makk Károly – Egy filmrendező világa
• Pápai Zsolt: Kedvencek temetője Az 501 legfontosabb film…
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kíntorna Emelet
• Báron György: A személyi követő balladája A mások élete
• Bori Erzsébet: Mélyvíz Noé bárkája
• Vajda Judit: Vaxerelem Lora
• Vaskó Péter: Sós szeksz S.O.S. szerelem!
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Grbavica
• Vaskó Péter: A dicsőség zászlaja
• Vincze Teréz: Dreamgirls
• Herpai Gergely: A boldogság nyomában
• Tosoki Gyula: Apró titkok
• Csillag Márton: Egy botrány részletei
• Varró Attila: Füstölgő ászok
DVD
• Pápai Zsolt: Szonatina
• Vincze Teréz: Jóbarátnők
• Tosoki Gyula: A Paradicsom… és a Pokol
• Varró Attila: Battle Royale

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Casablanca

Casablanca: Max Steiner

Utak Casablancába

Hubai Gergely

Max Steiner zeneszerző 1937-ben írt alá hosszútávú szerződést a Warnerrel, innentől fogba a stúdió szinte minden fontos filmje az ő asztalán landolt. A King Kong és az Elfújta a szél mellett közel 300 filmen dolgozó komponista húsz Oscar-jelöléséből összesen hármat váltott szobrocskára: 1943-ban az Utazás a múltból, 1945-ben pedig a Mióta távol vagy aláfestését tüntette ki az Amerikai Filmakadémia. A két győztes között készült Casablanca valamiért kimaradt a díjazottak sorából, ám az utókor azóta kult-státuszba emelte a soundtracket.

Steiner stílusának fontos jellemzője a zenei utalások tömkelege, a főcím során mindjárt saját magától idéz: a stúdiót jelképező, úgynevezett Tovarich-fanfár után az Afrika térképére vetített stáblista alatt az Elveszett őrjárat (1934) főtémája hallható, mivel mindkét történet a fekete kontinensen játszódik. Az aláfestésben hasonló utalásokat találunk, a zene az ellenállókat jelképező La Marseillaise és a német elnyomókat megjelenítő Die Wacht am Rhein összecsapására épül. (Steiner eredetileg a Horst Wessel-féle náci pártindulót akarta használni, ám az még néhány országban szerzői jogi védelem alatt állt).

A film legismertebb motívuma viszont nem Steiner nevéhez fűződik: az As Time Goes By című betétdalt Herman Hupfeld eredetileg az Üdvözlünk mindenkit! (1932) című Broadway-revühöz írta. Bár Steiner szeretett volna saját slágert írni Rick és Ilsa románcához, ezt prózai okokból nem tehette meg. A forgatás után Ingrid Bergman rögtön levágatta a haját, így a dalt tartalmazó jeleneteket már nem lehetett újraforgatni – Hupfeld dalát végül Steiner jobb híján szerelmi témaként beépítette az aláfestésbe.

Steiner művészetében a wagneri leitmotívumokra épülő romantika szépen elegyedik a kor legnépszerűbb slágereivel, a kettő között húzódó határvonalat szinte lehetetlen meghúzni. Az eredetileg Ginger és Fred-musicaleken edződött mester olyan dalokat adaptált a Casablanca számára, mint a The Very Thought of You vagy a Heaven Can Wait – sajnos a film számára írt egyetlen eredeti dal (Knock on Wood) egyben a legjellegtelenebb is. Ilyen slágerparádé mellett a közönség akár úgy is érezhette, hogy egy musicalre váltott jegyet.

Steiner tehetségét bizonyítja, hogy a Broadway-n megbukott cinikus háborús drámából zenéje segítségével örökérvényű romantikus klasszikust faragott. A sors furcsa fintora, hogy az eredeti témák talán elhomályosulnak a dalok és az emlékezetes himnusz-csata árnyékában, ám a mester szerepét nem szabad alábecsülni: ezekből az alapanyagokból csak ő keverhetett ki egy ilyen emlékezetes zenei koktélt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 09-09. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11206