KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/február
KRÓNIKA
• N. N.: Muszter
• N. N.: Mihályffy Sándor (1937–2007)
• N. N.: „20 alatti” filmek fesztiválja Pályázati felhívás
MAGYAR FILM
• Bikácsy Gergely: Arcok a kazamatákból Szemle ’56 fölött
• Kornis Mihály: Hétköznapi kádárizmus Egy árulás utóélete
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Ararát Pesten Beszélgetés Sándor Pállal
• Hungler Tímea: Tőzsde-rulett Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: Dráma a rendházban Beszélgetés Maár Gyulával
• Varga Anna: A gyávaság kora Magyar zsáner
• Dániel Ferenc: Éljen Nyúl! Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr
• N. N.: Fábri Zoltán filmjei

• Géczi Zoltán: Ördöglakat, mennyei mátrix El Topo
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Büntetés a mennyből Columbo-sorozat
• Kis-Bócz Éva: Németország keresi a gyilkost Derrick, Tetthely
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Egész estés álmok Anifest – Egész estés rajzfilmek
• Vincze Teréz: Animált világok Anifest – Rövid rajzfilmek
• Vincze Teréz: Animált világok Anifest – Rövid rajzfilmek
• N. N.: A 4. Anifest díjai
KRITIKA
• Báron György: Múlt nélküli emberek Alkonyi fények
• Takács Ferenc: Média-monarchia Stephen Frears: A királynő
• Vajda Judit: Korengedmény Rohonyi Gábor: Konyec
• Vincze Teréz: Orosz (ext)rémmese Ilja Krzsanovszkij: 4
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Megetett társadalom
• Vaskó Péter: Apocalypto
• Vajda Judit: Ahogy tetszik
• Csillag Márton: Parfüm – egy gyilkos története
• Vízer Balázs: Déjà vu
• Herpai Gergely: Bűnös viszonyok
• Birkás Péter: Renaissance
• Vajda Judit: Terhelt Terkel
DVD
• Pápai Zsolt: Kamera által homályosan
• Kovács Marcell: A texasi láncfűrészes mészárlás
• Tosoki Gyula: A gonosz érintése
• Csillag Márton: Jamaica fogadó

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pánikszoba

Pápai Zsolt

 

David Fincher napjaink ifjú hollywoodi rendezőgenerációjának egyik nagyformátumú és imponáló formaérzékenységű egyénisége, ám életműve korántsem tekinthető kiegyensúlyozottnak. Az oeuvre afféle sinusgörbe mentén formálódik, a sikerültebb munkákat rendre haloványabb produkciók követik.

Így következhetett a Hetedikre a Játsz/Ma, és jöhetett a Harcosok Klubja után a Pánikszoba. Fincher legfrissebb műve minimálprogramjával együtt is komoly vállalkozás, lévén a direktor egy kamarakörülmények között játszódó, ám stilárisan nagyigényű thriller elkészítését célozta meg vele. A rövidke külsőkkel keretezett, végig belsőkben forgatott film egy frissen elvált anya és tizenegy éves kislánya éjszakájának története. Meg Altman kibérli New York legtitokzatosabb házát, egy szuperbiztonságos szobával is ellátott többszintes épületet. Anya és lánya rögtön az első éjszakán hívatlan vendégeket kap, akik elől az acélhevederekkel megerősített betonbunkerbe, a feltörhetetlen pánikszobába menekülnek. A betörők azonban valami olyasmit keresnek, amit épp oda rejtettek el.

A Pánikszobában vázolt alaphelyzet igazi lombikszituációt biztosít egy klausztrofób hangulatot árasztó, lidércnyomásos krimihez, a rendező azonban nem él a lehetőséggel. Jobb híján felhasználja korábbi munkáinak valamennyi leleményét (a világítástechnika a Hetediket, a kameravezetési bravúrok a Harcosok Klubját idézik), de semmi újat nem tesz hozzá ezekhez. A papírízű szituációkat és dramaturgiailag ingatag szabványkonfliktusokat prezentáló forgatókönyv alig stimulálja Finchert – nem erőlködik, de feszélyezetten mozog, mintha maga sem találná helyét a szűk terekben. Enerváltabb teljesítményét a forgatást kísérő baljós jelek is befolyásolhatták (az eredetileg főszereplőként kiszemelt Nicole Kidman az utolsó pillanatban odahagyta a produkciót, a direktor régi harcostársa, Darius Khondji operatőr pedig a felvételek közepén távozott), de ezek az információk gyártástörténeti adalékok csupán, a filmet nem mentik. A Pánikszobában az „ódon, sötét ház” végeredményben nem alakul át a lélek éjfekete bugyrainak metaforájává, hanem megmarad egy hagyományos thriller helyszínének. Amely thriller ugyan jóval a középszerűség felett áll, ám nem delejes hatású.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2556