KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pizzarománc

Tüske Zsuzsanna

Little Italy – amerikai, 2018. Rendezte: Donald Petrie. Írta: Steve Galluccio és Vinay Virmani. Kép: Thom Best. Zene: Mateo Messina. Szereplők: Emma Roberts (Nikki), Hayden Christensen (Leo), Danny Aiello (Carlo), Andrea Martin (Franca), Alyssa Milano (Dora), Adam Ferrara (Sal). Gyártó: Firsttake Entertainment. Forgalmazó: Freeman Films. Szinkronizált. 102 perc.

 

A mintegy három évtizede nagyrészt emlékezetes közepesekkel komédiázó rendező, Donald Petrie (A szomszéd nője mindig zöldebb, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt) legújabb gasztro-romkomja akár némi kiadós szívmelengetést is hozhatna az idei télkezdetbe, a Pizzarománc hőfokánál és minőségénél azonban talán csak élettartama ígérkezik alacsonyabbnak. A rendező 1988-as, hamar kultikussá vált és máig szeretnivaló nosztalgia-gyermekével, a hasonló tematikai alapokra épülő Pizzavarázzsal szemben, a 2018-as fogás legfeljebb egy megengedőbb Valentin-napi szívecskés menübe férne bele.

A Toronto olasz negyedében játszódó Rómeó és Júlia-gasztrokomédiában családok és éttermek csapnak össze: sok évnyi távollét és egy óceánnyi távolság után Leo és Nikki újra találkozik, majd fellobban a gyermekkori szerelem, ám harsány pereputtyaik és a régóta dúló konyhacsata kereszttüzében semmi nem megy egyszerűen – ráadásként a versengés bugyuta hevében maguk a séf-jelölt szerelmesek is megmakacsolják magukat és leragadnak, mint az egyszeri pizzatészta, ami nem látott elég olajat. A Pizzarománc harsogó multi-kulti fiesztáján a műfaji báj bárgyúsággá, a sokszínűség hirdetése olcsó és kirívó piaci fogássá alakul: az alkotók fő célja az volt, hogy a lehető legszélesebb nézőtábort célozzák meg romantikus ízkavalkádjukkal, ahol minden korosztály, nem és etnikum megtalálja a szájízéhez szánt csemegét a feltétben (különös tekintettel a legfontosabb globális piacot jelentő kínai és indiai közönségre, akik saját mellékszereplőiken keresztül gond nélkül belesimulnak a bazi nagy olasz hakniba). A filmet záró bakiparádé tanúbizonysága szerint legalább a résztvevők szívesen ették a saját főztüket – a közönségnek pedig szerény főfogásként marad a popcorn al dente.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13930