KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hely

Pethő Réka

The Place – olasz, 2017. Rendezte: Paolo Genovese. Írta: Isabella Aguilar és Paolo Genovese. Kép: Fabrizio Lucci. Zene: Maurizio Filardo. Szereplők: Valerio Mastandrea (Férfi), Sabrina Ferilli (Angela), Marco Giallini (Ettore), Alessandro Borghi (Fulvio), Vittorio Puccini (Azzurra), Silvio Muccino (Alex). Gyártó: Medusa Film / Lotus Productions / Tornate Company. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 105 perc.

 

A Teljesen idegenekkel az emberi kapcsolatok mélyére ásó Paolo Genovese ezúttal eggyel szűkebbre vette vizsgálata tárgyát, és A hely című filmben már az emberi lélekkel foglalkozik. Arra keresi a választ, hogy meddig megyünk el, ha valamit meg szeretnénk kapni; morális határaink vajon állandóak-e, vagy a helyzettől függően változnak. Ehhez a Christopher Kubasik író által jegyzett 2010-es The Booth at the End című kétszer öt részes sorozatot veszi alapul, néhol teljesen átemelve, néhol új karaktereket is beleírva a történetbe.

Van egy ember, egy ördögi alak, akivel ha szövetséget kötünk, egy meghatározott feladat elvégzéséért cserébe megadja nekünk, amit kérünk. Ha a műhely falán szereplő poszter-bombanővel szeretnénk tölteni egy éjszakát, annak is megvan az ellenértéke, és ha a beteg gyermekünk életét szeretnénk megmenteni, az is beárazható. Persze nem mindegy, hogyan: a vágyak jellege határozza meg, hogy teremtő, vagy pusztító feladatot kell-e elvégeznünk. A Hely nevű kávézóban zajlanak a tárgyalások, ahol a klienseknek az egyezség szerint időről időre be kell számolniuk arról, hogyan haladnak a feladattal, és mit éreznek közben. Minden az arcokon történik ebben az egy helyszínre szűkített filmben, ahol a céljaikért és vágyaikért küzdő emberek hozzák a jól ismert emberi magatartásokat: a felelősség áthárítását, a tetteik legitimálását önfelmentésen keresztül, és az alkudozást – nem lehetne-e mégis... Kiváló karaktereket látunk remekül megírt dilemmákban vergődni, érdekes, hogy éppen az olasz rendező által hozzátoldott két karakter, a látását visszanyerni vágyó vak férfi, és a férje szerelmére vágyó nő figurája marad kidolgozatlan.

Genovese elmondása szerint az volt a célja ezzel a filmmel, hogy felhívja a néző figyelmét, ne ítélkezzen olyan könnyen mások fölött. Ismerjen magára ezekben a helyzetekben, és gondolja végig, ő mit tenne hasonló esetben. A hely egy felnőtteknek szóló tanmese, ahol a tanulságok nagyon egyszerűek, mégis érdemes továbbgondolni minden szituációt, és mérlegelni, vajon megéri-e alkut kötni az ördöggel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13629