KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A sanghaji maffia

Géczi Zoltán

Yao a yao, yao dao wai po qiao/Shanghai Triad – kínai–francia, 1995. Rendezte: Zhang Yimou. Szereplők: Gong Li, Li Baotian, Wang Xiaoxiao. Forgalmazó: Caesar Film. 108 perc.

 

Az „ötödik generáció” néven világhírűvé vált kínai rendezőkollektíva vezéralakja, Zhang Yimou 1994-ben nyert Arany Pálmát (Élni), rákövetkező évben pedig a neorealista szemléletet félretéve, az amerikai gengsztereposzok hatása alá kerülvén forgatta le az 1930-as években játszódó bűnügyi drámát. Vidéki kamaszfiú kerül családi közbenjárásra a maffia szolgálatába, feladata szerint a főnök macáját kell komornyikként szolgálnia, ám a körülmények kevésbé szerencsés fordulatot vesznek, és az ifjú aspiráns egy véres bandaháború kellős közepén találja magát. Nem feltétlen a forgatókönyv A sanghaji maffia fő erénye, bár a műfaji követelményeknek kétségkívül eleget tesz a klasszikus lélektani motívumokkal – hűség és árulás, bírvágy és megtorlás – dolgozó cselekmény; sokkal inkább a remek szereplőgárda és a pazar operatőri munka okán válik emlékezetessé. A főszerepet játszó Gong Li, a rendező múzsája és élettársa, bár a reá osztott szerep által kiállhatatlan ribanc, igézően gyönyörű a vásznon, Lu Yue pedig oly csodálatos képeket komponált, hogy önálló kiállítást lehetne rendezni a 35 mm-es kópia felnagyított kockáiból (a hazai nézők leginkább a Vörös szikla okán ismerhetik a munkásságát). Zhang Yimou rendezői karakterének fontos eleme, hogy az esztétikát helyezi előtérbe, nem egy esetben a dramaturgia rovására, ugyanakkor a film középső szakasza megidézi a rendező korai klasszikusainak (Élni, A vörös lámpások) ikonszerű vidéki helyszíneit. Bár A sanghaji maffia nem váltotta be a kínai mester reményeit, hiszen az eleve nemzetközi piacra szánt, francia koprodukcióban készült film nem nyert rangos díjakat (az operatőrt jelölték Oscar-díjra), két szempontból is fordulópont a direktor pályafutásában. A korábban rendszerkritikus filmes ugyanis röviddel később paktumot kötött a hivatalos kultúrpolitika hatalmasságaival, és politikai szempontból áramvonalas mozikat kezdett forgatni; immáron Gong Li nélkül, akivel szakmai és magánéleti téren egyaránt megromlott a kapcsolata, s csak a 2006-os Az aranyvirág átkában történt meg a várva várt reunion.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13174