KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Azok a csodálatos Baker-fiúk

Varga Zoltán

The Fabulous Baker Boys – amerikai, 2016. Rendezte: Steve Kloves. Szereplők: Michelle Pfeiffer, Beau Bridges, Jeff Bridges. Forgalmazó: Independent. 114 perc.

 

Jóval azelőtt, hogy a fantasztikum mellett kötelezte el magát a Harry Potter-szériát forgatókönyvíróként jegyző Steve Kloves, író–rendezőként elkövetett debütálásában még hétköznapi emberek érdekelték, mindannyiunk – nem csupán zenészek vagy énekesek – által átélhető-átérezhető érzelmi problémák és dilemmák foglalkoztatták. Az 1989-es Azok a csodálatos Baker-fiúk zenész-melodrámája egy több évtizede együtt dolgozó duó világába vezet be; nem csak szakmai kooperációról van szó, a zongorista Baker-fiúk ugyanis testvérek – akiket nem mellesleg valóban fivérek keltenek életre, Bridgesék: a szerényebb karriert maga mögött tudó Beau és a sztárrá vált, közkedvelt Jeff. A Baker-fiúk, ahogyan az lenni szokott, ellentétes jellemek: míg az idősebb Frank (őt játssza Beau) megélhetésként tekint a fellépésekre – történjen az akár egy hotel dísztermében vagy netán huszadrangú tévéstúdióban –, s ő maga menedzseli kettősüket, addig a Jeff által megformált Jackben virtigli művész lakozik, aki megalkuvásként, tehetsége elherdálásaként éli meg a rutinból levezényelt zongoraműsorokat – kiégettsége azonban visszatartja a változtatástól. Az állóvizet a kényszerűségből maguk mellé vett énekesnő, Susie Diamond megjelenése kavarja fel – szerencsére mégsem közhelyes szerelmi rivalizálás kerekedik ebből, hiszen az idősebb Baker-fiú házas ember, a fiatalabbikat pedig nem különösebben hatja meg, hogy egyre érzékibbé válik a kapcsolata Susie-val. A bárok enteriőrjei és a fellépések zenéi s koreográfiái színesítik a cselekményt, mégis alapvetően a három főszereplőre fókuszáló, halk szavú – egyúttal üresjáratoktól sem mentes – kamaradráma bontakozik előttünk, amelyben remekelnek a színművészek. Akkor is, ha Frank karaktere egy időre kivonódik a cselekményből (ez nem baj), míg Jack világfájdalma klisészerűnek hat, kibontatlannak érződik (ez viszont baj). A legnagyobb érdem így kétségkívül Michelle Pfeiffer majd’ harminc év távlatából is szikrázó alakítása: az egykori escort-lányból lett énekesnő szerepében Pfeiffer – aki maga adja elő a dalokat – valósággal megbabonázza a nézőt. Az operatőr, a kiváló Michael Ballhaus fényképezése is ráerősít, hogy Susie jelenlétekor kár legyen minden pislogásért – a zongora tetején, piros kosztümben előadott produkciót például aligha lehet feledni.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13172