KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Idegen a tónál

Horváth Eszter

L’inconnu du lac – francia, 2013. Rendezte és írta: Alain Guiraudie. Kép: Claire Mathon. Szereplők: Pierre Deladonchamps (Franck), Christophe Paou (Michel), Patrick d’Assumçao (Henri), Mathieu Vervisch (Eric). Gyártó: Les Films du Worso. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Mintha egy magazinból léptek volna elénk. Fürdőző, napozó férfiak a tóparton, ki úszónadrágban, ki meztelenül, rutinos mozdulattal fordulnak az újonnan érkező felé. Csupa test, múlt és jövő nélkül. Ideális közeg az alkalmi szexuális együttlétre vágyóknak. Francknak is állandó vadászterülete a tópart, ismeri a visszatérő arcokat – persze csak az arcokat, bemutatkozni ritkán szoktak egymásnak a húszperces partnerek. Az ismerős ismeretlenek között egy nap feltűnik egy idegen, Michel, az alfahím Tom Selleckre hajazó megtestesülése. Franck véletlenül meglesi, ahogy a férfi vízbe fojtja korábbi szeretőjét – a veszéllyel való játék azonban csak felszítja Franck szexuális vonzalmát az homme fatal iránt és viszonyba kezdenek.

Alain Guiraudie rendező mindent lecsupaszított ebben a hitchcocki alaptörténetben. Az egész filmet a tó környékén, külsőben vette föl, karaktereit nagyon egyszerű vágyak mozgatják, a tavat körülölelő, dombos-fás terület pedig beszűkíti a játékteret, ami magától értetődően válik a zárt közösség metaforájává. Hiányzik azonban Hitchcock feszültségkeltési bravúrja ahhoz, hogy ezek a sematikus karakterek életre keljenek egy olyan történetben, ami a tér-idő-cselekmény egységére törekszik.

Fontos-e, hogy az Idegen a tónál meleg férfiakról szól? Annyiban mindenképp, ahogyan a helyszín- vagy színészválasztás sem esetleges: egy állítás, amivel a film valamiféle viszonyban van. Az Adèle élete épp ezért nem leszbikusfilm, hanem egy fiatal nő felnövekvés-története. Az Idegen... ezzel szemben nem tud kilépni a melegfilm pszeudo-kategóriájából, mert karakterei legfontosabb tulajdonságának épp szexuális viselkedésüket tartja – ezt a szexualitást azonban kissé szemérmesen ábrázolja. Ez a gesztus pedig kiválóan alkalmas arra, hogy a nézők figyelmét a pusztító szenvedélyről visszaterelje a szexusra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11860