KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/december
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat
• Bikácsy Gergely: Gillo Pontecorvo (1919–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Ég a tévé! Média-csőd
• Muhi Klára: A jövő bevillan Beszélgetés Bereményi Gézával
• Horeczky Krisztina: A felejtés misztériuma Beszélgetés Szász Jánossal

• Báron György: A Kék Duna keringők Jancsó Budapestje
• Kolozsi László: A dublőr város Budapest hollywoodi filmekben
• Kelecsényi László: Fordított világ Eltűnt mozik nyomában
• Ádám Péter: A tükör bosszúja Marilyn Monroe és a pszichoanalízis
• Molnár Miklós: Aktok térhatásban Az ismeretlen Harold Lloyd
• Herpai Gergely: Mona Lisa Underdrive Hősnők a számítógépes játékokban
• Ardai Zoltán: Klimax őrnagy Mamoru Oshii: Páncélba zárt szellem
• Köves Gábor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör Éjféli moziláz
• Pápai Zsolt: Forró, mint a jég Robert Altman: Az utolsó adás
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Balkáni szél Pécsi filmünnep
• Varró Attila: Veteránok kapuzárás előtt Karlovy Vary
KÖNYV
• Gaál István: Esszé-napló Bikácsy Gergely: Saját Róma
KRITIKA
• Varga Balázs: Köztes lét Pálos György: Sztornó
• Reményi József Tamás: Pál utcai póló Szabadság, szerelem
• Stőhr Lóránt: Vaktölténnyel Vadászat angolokra
• Nevelős Zoltán: Szakadatlan pokol A tégla
• Vincze Teréz: Női válogatott Pályán kívül
LÁTTUK MÉG
• Váró Kata Anna: Hollywoodland
• Hungler Tímea: Bor, mámor, Provence
• Varró Attila: Füles
• Parádi Orsolya: Többet ne!
• Vajda Judit: Amin a muszlimok röhögnek
• Herpai Gergely: Bűnügyi regény
• Vízer Balázs: Alvilági játékok
• Köves Gábor: Flyboys
• Vajda Judit: Elvitte a víz
DVD
• Varró Attila: Új világ
• Tosoki Gyula: A svindlerek királya
• Pápai Zsolt: Arc
• Csillag Márton: Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

• Palotai János: Volt egyszer egy filmgyár… A standfotó művészete

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Legenda vagyok

Klág Dávid

I am Legend – amerikai, 2007. Rendezte: Francis Lawrence. Írta: Richard Matheson regényéből Akiva Goldsman, Mark Protosevich. Kép: Andrew Lesnie. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Will Smith (Robert Neville), Salli Richardson (Zoe), Alice Braga (Anna), Charlie Tahan (Ethan). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 101 perc.

 

Richard Matheson apokaliptikus regényének adaptációi nagyon tanulságos pályát tudhatnak maguk mögött: 1964-ben még a Corman-filmek félkomoly veteránja, Vincent Price alakította az egyszerű gyári munkásból a vászonra már tudósként átvitt főhőst (Last Man On Earth), 1971-ben az akkoriban erőteljesen messiás-kisugárzású Charlton Heston maradt Az Omega ember, és most, a nyolcvanas és kilencvenes éveken átívelő preprodukciós pokol után egy hasonlóképpen megbízható idegenirtó és patrióta, Will Smith rója gépfegyverével és hű kutyájával városának utcáit.

Még tanulságosabb, ahogy az évtizedek folyamán Matheson minimalista cselekményét, súlyos dilemmáit és igazán lehangoló történetét addig szivattyúzta ki a stúdiórendszer, amíg csak a legcsekélyebb, de mégis a legvastagabb ecsettel megfestett motívumok maradtak meg belőle: a magányos hős, a kihalt város, az elszabadult vírus, és hozadékként tálalt éjjeli szörnyek. Ami sajnálatos, mert pont ezek azok az elemek, amiket az utóbbi évek filmjei végletekig elcsépeltek, az ezúttal New Yorkra ráhúzott nyugalmas világvége alapozó képei (amelyet már a 28 nappal később is reciklált) vagy a kitörés előtti pánik tömegjelenetei nem éppen az eredetiség, hanem az ilyesféle filmkészítés lehetséges logisztikai problémáival vágnak homlokon, és az alapmű vámpírhordáját felváltó, félelmetesen rossz számítógépes animációval megformázott gumizombik is inkább szörnyfilmes kényszermegoldások, mint igazi veszélyforrások.

De minden kétkedés ellenére a Legenda vagyok pont akkor nyerő, amikor sutba vágja a saját magára kényszerített műfaji konvenciókat, és őszintén Neville figurájára koncentrál. Magányos, elkeseredett, de extravagáns napi rutinja annyira megkapó, hogy karrierje során először ki tudjuk jelenteni: ebben a filmben több Will Smith-t is el tudnánk viselni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9284