KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/december
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat
• Bikácsy Gergely: Gillo Pontecorvo (1919–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Ég a tévé! Média-csőd
• Muhi Klára: A jövő bevillan Beszélgetés Bereményi Gézával
• Horeczky Krisztina: A felejtés misztériuma Beszélgetés Szász Jánossal

• Báron György: A Kék Duna keringők Jancsó Budapestje
• Kolozsi László: A dublőr város Budapest hollywoodi filmekben
• Kelecsényi László: Fordított világ Eltűnt mozik nyomában
• Ádám Péter: A tükör bosszúja Marilyn Monroe és a pszichoanalízis
• Molnár Miklós: Aktok térhatásban Az ismeretlen Harold Lloyd
• Herpai Gergely: Mona Lisa Underdrive Hősnők a számítógépes játékokban
• Ardai Zoltán: Klimax őrnagy Mamoru Oshii: Páncélba zárt szellem
• Köves Gábor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör Éjféli moziláz
• Pápai Zsolt: Forró, mint a jég Robert Altman: Az utolsó adás
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Balkáni szél Pécsi filmünnep
• Varró Attila: Veteránok kapuzárás előtt Karlovy Vary
KÖNYV
• Gaál István: Esszé-napló Bikácsy Gergely: Saját Róma
KRITIKA
• Varga Balázs: Köztes lét Pálos György: Sztornó
• Reményi József Tamás: Pál utcai póló Szabadság, szerelem
• Stőhr Lóránt: Vaktölténnyel Vadászat angolokra
• Nevelős Zoltán: Szakadatlan pokol A tégla
• Vincze Teréz: Női válogatott Pályán kívül
LÁTTUK MÉG
• Váró Kata Anna: Hollywoodland
• Hungler Tímea: Bor, mámor, Provence
• Varró Attila: Füles
• Parádi Orsolya: Többet ne!
• Vajda Judit: Amin a muszlimok röhögnek
• Herpai Gergely: Bűnügyi regény
• Vízer Balázs: Alvilági játékok
• Köves Gábor: Flyboys
• Vajda Judit: Elvitte a víz
DVD
• Varró Attila: Új világ
• Tosoki Gyula: A svindlerek királya
• Pápai Zsolt: Arc
• Csillag Márton: Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

• Palotai János: Volt egyszer egy filmgyár… A standfotó művészete

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A suttogó

Vidovszky György

 

A suttogó olyan ember, aki ért a lovak nyelvén. Nem idomár, annál több: humánus és kevésbé szimpatikus módszerekkel akarata alá kényszeríti a megvadult lovat – ha kell, akár több hetes kemény munka során. A film egyik főhőse egy 14 éves kislány, akit súlyos baleset ért lova, Pilgrim hátán. Maradandó testi és lelki sérüléseket szenvedett lovával együtt. A felépülés sikere érdekében anyja, Annie felkeresi a „suttogót”, aki eredetileg marhapásztor egy festői szépségű, hamisítatlanul amerikai természeti környezetben. Annie, bár sikeres szerkesztő New Yorkban és boldog családanya, hamarosan beleszeret a tájba és annak szomorú-szótlan pszichoterapeutájába, a suttogóba.

Mesésen vonzó figurák és történet – hiszen a folytatást úgy is könnyű kitalálni –; bódítóan hat a nézőre a szélesvásznú tájképorgia, a sok hatásvadász lassítás, a hömpölygő muzsika. Már-már olyan csábító a naplementében lovagló, vasalt farmeringes, frappáns lélekbúvár képe, mint egy cigarettareklám. De tudjuk, az ilyen magányos típusú cowboyok nem mutatnak jól újsággal a kezükben és papuccsal a lábukon, ezért Annie – bár sírva – lemond róla, átengedve ezzel a vágyakozást a nézők millióinak. Kár! A film egyetlen hiteles, őszinte figurája volt Annie, személye hozott némi természetességet ebbe a természetellenesen természetközeli világba, ahol minden problémára, kérdésre akad egy blikkfangos, tökéletes válasz. Kristin Scott Thomas játéka, jelenléte a vásznon a fölösleges képváltások ellenére is titkokkal teli, magával ragadó. A szájába adott közhelyek bájjal telnek meg, humoros zavartsága megejtő. Oscar-díj gyanús, kikapcsolódást nyújtó, szép film az önismeret felfedezéséről, amerikai Tüskevár, amely – valljuk be – a főhősökben maradandóbb nyomot hagy, mint a nézőben. (Robert Redford rendezői pályafutása során ez az első filmje, amiben ő maga is szerepel.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3828