KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/december
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat
• Bikácsy Gergely: Gillo Pontecorvo (1919–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Ég a tévé! Média-csőd
• Muhi Klára: A jövő bevillan Beszélgetés Bereményi Gézával
• Horeczky Krisztina: A felejtés misztériuma Beszélgetés Szász Jánossal

• Báron György: A Kék Duna keringők Jancsó Budapestje
• Kolozsi László: A dublőr város Budapest hollywoodi filmekben
• Kelecsényi László: Fordított világ Eltűnt mozik nyomában
• Ádám Péter: A tükör bosszúja Marilyn Monroe és a pszichoanalízis
• Molnár Miklós: Aktok térhatásban Az ismeretlen Harold Lloyd
• Herpai Gergely: Mona Lisa Underdrive Hősnők a számítógépes játékokban
• Ardai Zoltán: Klimax őrnagy Mamoru Oshii: Páncélba zárt szellem
• Köves Gábor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör Éjféli moziláz
• Pápai Zsolt: Forró, mint a jég Robert Altman: Az utolsó adás
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Balkáni szél Pécsi filmünnep
• Varró Attila: Veteránok kapuzárás előtt Karlovy Vary
KÖNYV
• Gaál István: Esszé-napló Bikácsy Gergely: Saját Róma
KRITIKA
• Varga Balázs: Köztes lét Pálos György: Sztornó
• Reményi József Tamás: Pál utcai póló Szabadság, szerelem
• Stőhr Lóránt: Vaktölténnyel Vadászat angolokra
• Nevelős Zoltán: Szakadatlan pokol A tégla
• Vincze Teréz: Női válogatott Pályán kívül
LÁTTUK MÉG
• Váró Kata Anna: Hollywoodland
• Hungler Tímea: Bor, mámor, Provence
• Varró Attila: Füles
• Parádi Orsolya: Többet ne!
• Vajda Judit: Amin a muszlimok röhögnek
• Herpai Gergely: Bűnügyi regény
• Vízer Balázs: Alvilági játékok
• Köves Gábor: Flyboys
• Vajda Judit: Elvitte a víz
DVD
• Varró Attila: Új világ
• Tosoki Gyula: A svindlerek királya
• Pápai Zsolt: Arc
• Csillag Márton: Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

• Palotai János: Volt egyszer egy filmgyár… A standfotó művészete

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Esküvő monszun idején

Pápai Zsolt

 

Az Indiában született és nevelkedett, felsőfokú tanulmányait viszont nyugaton végző Mira Nair direktornő a multikulturalizmus édesgyermeke, aki munkáiban jó ideje igyekszik egységes képet alkotni a hozott és a tanult kultúra mozaikjaiból. Igaz, ebbéli kísérletei (Salaam Bombay; Káma Szutra) eleinte fiaskóval végződtek, ötödik nagyjátékfilmjével már sikert ért el. A két éve készült Esküvő monszun idején című opusszal telibe találta a kritikusi és a közízlést, ezt a világ minden táján összeszedett szakajtónyi díj – Arany Oroszlán, Golden Globe-jelölés – tanúsítja.

Érthetőek a hozsannák, hiszen Nair tömény egzotikumot kínál, a nyugati ízlésnek rokonszenves kiszerelésben. A több szálon futó, négy napot átfogó cselekmény egy intrikákkal és titkokkal teli bazi nagy indiai lagzi körül formálódik, napjaink Új-Delhijében. A téma, a történetszervezés musical-szekvenciákkal tagolt módja, illetve a képszerkesztésben a harsány színek preferálása az originálisan bollywoodi elem a filmben – a jórészt kézikamerát alkalmazó fényképezési technika, a tárgy profanizálásának szándéka és a színészek némelyikének visszafogott játéka pedig a nyugati összetevő. Az Esküvő erénye a szertartások sorozatából álló indiai életmód realista tónusú rajza és a látszatra kaotikus város képét ábrázoló külső jelenetek életszerűsége – gyengéje viszont a harmatos humorral dolgozó suta forgatókönyv és néhány rendezésbeli malőr. A közelik és totálok, illetve a statikus és dinamikus plánok váltakozására épülő szerkesztés gyakran ritmustalanná, ütemvesztetté teszi a tömegjeleneteket, és e megoldások együttesével a direktor úgy éri el a megcélzott áldokumentarista hatást, hogy a filmet hosszú pillanatokra a home videók szintjére taszítja. A gyengébb ötletek közül talán a zárlat érzékelhetően katartikusnak szánt párhuzamos montázsa – melyben a harsogva ünneplő násznép és egy csendes, privát liezon képeit váltogatja a rendező – a legzavaróbb: keresettsége sokat elárul Mira Nair gondolkodásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2213