MoziViktória királynő és AbdulKovács Gellért
Victoria & Abdul –
brit, 2017. Rendezte: Stephen Frears. Írta: Shrabani Basu könyve alapján Lee
Hall. Kép: Danny Chen. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Judi Dench (Viktória),
Ali Fazal (Abdul), Olivia Williams (Churchill bárónő), Michel Gambon (Lord
Salisbury), Eddie Izzard (Bertie). Gyártó: Cross Street Films / Working Title
Films / BBC. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos.
112 perc.
A trailert látva félő
volt, hogy egy gyümölcs lesz a harmadik főszereplő. Dacára annak, hogy Judi
Dench (pláne, hogy 20 évvel ezelőtt egyszer Oscar-jelölést érdemlően
eljátszotta a fiatalabb Viktóriát is a Botrány a birodalomban című
filmben, amikor is a férjét gyászoló uralkodónő skót segítőjével gabalyodik
érzelmes kapcsolatba) bármikor képes bármilyen mutatós képeslapot megtölteni
élettel, Stephen Frears (Veszedelmes viszonyok, A királynő)
filmje előzetesen igencsak súlytalannak ígérkezett. Az indiai tisztviselő,
Abdul Karim beszélget az idős királynővel: közvetlenségével, vonzó
szelídségével közel kerül hozzá, mesél neki például a mangóról, majd Viktória
rendel is egy ilyen egzotikus csemegét, ám mire az megérkezik Indiából, már kissé
megbuggyant. Úgy tűnt, Frears hiába tud szinte bármilyen társalgásból
filmszerűt kerekíteni, itt bizony a mangó körüli felhajtás szolgáltatja majd a
fő konfliktust. Vagy valami ahhoz nagyon hasonló.
Jó ideig sétálunk is
komótosan a mangó felé, ám ennek a szlogenszerű történetnek szerencsére tétje
is van, nem csak hangulata. Egy indiai férfi Viktória legjobb barátja, lelki
tanácsadója lesz, milyen szépen is hangzik... Csakhogy a film azt sem titkolja
el, mi a helyzet például azzal az indiai férfival, Mohammeddel, aki Abdullal
érkezett a palotába: vele nem beszélget őfelsége, sanyarú is lesz a sorsa.
Közben a személyzet és a fontos emberek vicces hüledezése komoly ármánykodássá
változik és a néző mosolygása jó eséllyel megrendültebb figyelemmé alakul át. Innentől
a magányról, a képmutatásról, a kiszolgáltatottságról, a rasszizmusról is erőteljesebben
értekezik Frears – ami addig kedélyes-míves tévéfilmnek tűnt, akár már megható
moziélménnyel is szolgálhat. Olyannal, ami ugyan kockázatot nem vállal, de
képes arra, hogy ne csak Judi Dench találékony varázsát és a csodálatos
kosztümök emlékét vigyük magunkkal belőle. Bár az sem lenne kevés.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
 |
|
