KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apaszerepben

Simándi Júlia

 

A szovjet irodalom és filmművészet nem először fejezi ki aggodalmát azokért az emberekért, akik az elmúlt évtizedek nagy társadalmi mozgásai, az össztársadalmi léptékkel mérve pozitív iparosodási és városiasodási folyamat során elszakadtak gyökereiktől, a paraszti életformától, gondolkodásmódtól, erkölcstől, attól a közösségtől, amelynek számadással tartoztak, s magukra maradva nem könnyen és nem mindig találják meg környezetükben azokat a pontokat, amelyekhez belső mércéjüket igazíthatnák.

Az Apaszerepben főhőse, a tizenöt év után szülőfalujába látogató Pável megtudja, hogy hajdan hűtlennek hitt menyasszonya meghalt, három árvát hagyott maga után, s a legidősebbnek ő maga az apja. Ezt az önmagában is megdöbbentő tényt megemészteni sincs ideje, mert rá kell jönnie, hogy családja, a falu közössége tőle várja az árvák sorsának megoldását. Csakhogy Pável régen elszakadt a hagyományos paraszti közösségtől, értékrendjének alakítója a városias légkörű északi bányatelep, tetteit többnyire egyéni szempontok határozzák meg. A film az ő vívódásának, belső küzdelmének története, melyben végül is a család, a közösség nyomása bizonyul erősebbnek: mindhárom gyereket örökbe fogadja. Fél happy end: a gyerekek miatt élete addigi társa elhagyja.

Úgy látszik, a film rendezőnője, Iszkra Babics – a társíró Valentyin Mihajlovval együtt – hisz abban, hogy kritikus helyzetben újra felébred a mások sorsáért érzett felelősség, az ember rátalál a helyes döntésre, és hogy az emberséges magatartás a környezetből is hasonlót vált ki. S az alkotóknak ez a hite olyan erős, hogy Pável elé csupán egyetlen akadályt állítottak: saját gondolkodásmódját. A környezet a faluban is, a bányatelepen is türelmes, segítőkész és jóindulatú vele szemben, még a gyámügyi rendeletek csapdái közt vergődő hivatalnoknő is meghatódik és megoldást keres, és igazán minden jóra fordul. Még a némának hitt kisfiú is megszólal. Ez a sok jó és szép a valósággal szembesítve kétségeket ébreszt a nézőben – mentségére szolgáljon a filmnek, hogy vannak kétségei a főhősnek is, legalábbis a dolgok folytatását illetően. Igazán jó lett volna az elismerés hangján írni erről a filmről, amelynek alapötlete szerencsésen elegyíteni látszott a lényeges gondolati tartalmat az érzelmeket megragadó cselekménnyel. De az ötlet ötlet maradt – a bátortalan valóságábrázolás, a túlzott optimizmus élő emberek helyett sztereotípiákat teremtett. Mintha vastag ecsettel hordták volna fel az alakokat a vászonra. A megíratlanság, elnagyoltság és talán a rendezői bizonytalanság – hiteltelen alakításokat eredményezett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7010