KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Eljegyzés előtt

Sneé Péter

Nehéz eljegyezni egymást – fogalmazta meg tételét az immár második filmjét író és rendező Kari-Heinz Heymann, műve eredeti címében. Bizonyításul egy – statisztikai értelemben véve talán reprezentatív – páros, a 19 éves Brigitta és a hasonló korú Wolfgang történetét meséli el. Mindketten munkásszármazásúak, dolgozók, és kötelességszerűen szeretik egymást. Azon felül, hogy a vásznon úgynevezett hétköznapi arcok jelennek meg, a történet realitását a helyszín, a díszlet és a jelmez gondos megválasztása hivatott megteremteni. Ám a kevéssé mesterkélt látvány sem képes hitelesíteni a valószínűtlen sztorit és a megformálatlan alakokat, minthogy a mű minden hathatós érdekellentétet, összeütközést nélkülöz.

A két fiatal megértő, türelmes, tapintatos családi környezetben vegetál. Barátaik, pajtásaik szeretetében, támogatásában biztosak lehetnek. Munkatársaik, főnökeik a javukon fáradoznak, továbblépésre, tanulásra serkentik őket. Egymás közt sem merül fel lényeges nézetkülönbség. Látszólag eltérően, valójában egymást kiegészítőén rendezik be mindennapjaikat egy meglepően konzervatív, hagyományos nemi szereposztásnak eleget téve. Anyagi gondjaik nincsenek, hiányt nem szenvednek semmiben. Miért nehéz hát mégis eljegyezniük egymást? A választ erre a kérdésre Heymann kizárólag életkori vonásokban keresi és találja meg. Olyasféle tulajdonságokban, mint szertelenség, bohóság, feledékenység – már tudniillik, ha egy lány elmulasztja idejében bevenni fogamzásgátló piruláját...

Egyéb baj nincs és nem is lehet. Aki szorgalmasan dolgozik, az boldogul. A keményen hajtó és feltűnően szolidan, fegyelmezetten szórakozó fiatalok keze ügyében pedig állandóan ott a végső érv, az ultima ratio (esetleg ultimum refugium): kapjanak össze bár, vagy elégeljék meg, hogy nehéz, ámde férfias és változatos munkájuktól holmi előreléptetés kedvéért megfosztják őket, nyitva előttük a tiszthelyettesi iskola. Ezáltal elsimul, eltűnik a gondtalan lét felszínén támadt utolsó ránc, repedés is.

Noha sokféle hangütéssel próbálkozott a road movie-tól kezdve a záró „csehes” groteszkig, a béke és a harmónia mennyei világának örök szimbólumait Heymann egyelőre nem tudta életre kelteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6258