KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nicky Larson: Ölni vagy kölni

Alföldi Nóra

Nicky Larson et le parfum de Cupidon – francia, 2018. Rendezte: Philippe Lacheau. Írta: Pierre Lacheau és Julien Arruti. Kép: Vincent Richard. Zene: Michael Tordjman és Maxime Desprez. Szereplők: Philippe Lacheau (Nicky), Élodie Fontan (Laura), Didier Bourdon (Lettelier), Tarek Boudali (Poncho), Julien Arruti (Gilbert). Gyártó: Les Films du 24 / Axel Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 91 perc.

 

Nicky Larson hamisítatlan filmes akcióhős: szex- és nőcentrikus – plusz egyenesen szívdöglesztő. Harcedzettsége és technikai tudása káprázatos, magánnyomozóként mindenki eszén túljár és természetesen valamennyi ügyet bravúrosan megold. Nem tűnik túl eredeti figurának, és tényleg nem is az, hiszen a Nicky Larson - Ölni vagy kölni című film a japán City Hunter manga, majd a nyolcvanas években világszerte kedvelt anime-sorozat francia remake-je (amelyből már egy hongkongi remake is készült, főszerepben Jackie Channel). Ez a kulturális vegyület első pillantásra bizarrnak tűnhet, ám a végeredmény meglepően jól működik a vásznon.

Köszönhető mindez a főszereplő-rendező Philippe Lacheau-nak, aki az eredeti műhöz igazán elkötelezetten és a lehető legmélyebb érzelmekkel közelített. A City Hunter ugyanis történetesen gyermekkorának nagy kedvence volt, és az eredeti sorozat megalkotója épp neki adta az adaptációs jogokat. Lacheau tehát kellő alázattal, ugyanakkor frank büszkeséggel nyúlt az alapanyaghoz: hozta a figurát annak minden tehetségével és manírjával, sőt pár apró részletet és kedves referenciát is átvett az eredeti alapanyagból, majd pazar akciójelenetekkel teletűzdelt, hamisítatlan francia komédiát készített belőle.

Az alaptörténet kapásból bájos gesztus a honosításra: Larson, és partnere Laura ezúttal nem mást keres, mint Kupidó parfümjét, amely bárkit ellenállhatatlan vágy tárgyává varázsol. A szérumra azonban több rosszfiú is vadászik, miközben ügyefogyott átlagpolgárok kezébe kerül, mi több, pár mókás jelenet erejéig Pamela Anderson orrába is jut belőle. Adja magát tehát a számtalan akciószekvencia, a laza történetvezetés, a könnyed feszültségépítés és a franciásan inkább mennyiségre, sem mint minőségre hajazó poén-áradat. Igazi kincse mégis maga Lacheau, aki fiatal komédiás ugyan, de máris bizonyította, hogy a legnagyobbak közt a helye. Csak remélni tudjuk, hogy Nicky Larson kalandjai sorozatként folytatódnak majd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14189