KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sötét folyosók

Sándor Anna

Down a Dark Hall – amerikai, 2018. Rendezte: Rodrigo Cortés. Írta: Lois Duncan regényéből Michael Goldbach és Chris Sparling. Kép: Jarin Blaschke. Zene: Victor Reyes. Szereplők: AnnaSophia Robb (Kit), Uma Thurman (Duret), Victoria Moroles (Veronica), Isabelle Fuhrman (Izzy), Jodhi May (Sinclair). Gyártó: Fickle Fish Films / Temple Hill Entertainment. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 96 perc.

 

Tulajdonképpen furcsa, hogy nem tíz éve filmesítették meg Lois Duncan azonos című, misztikus young adult regényét, amikor a műfaj éppen tarolt a mozikban. Duncan neves szerzője olyan generációs tinihorrorként elhíresült daraboknak, mint a Tudom, mit tettél tavaly nyáron. Itt pedig minden hozzávaló megvan, hogy horrorral kacérkodó ifjúsági filmként taroljon: bentlakásos iskola egy ódon épületben az isten háta mögött; öntudatos főhős, aki nem hagyja magát; néhány, egymástól nagyon különböző kamaszlány, akik nem értik, miért őket választották ki; valamint egyre gyarapodó fenyegető jelek. És persze a megbízhatatlan felnőttek: a francia igazgatónő, akin az első pillanattól látszik, hogy valami baj van az elhivatottságával; illetve a bárgyú szülők, akik mindebből semmit sem vesznek észre.

Szintén érthetetlen, hogy Rodrigo Cortés, aki többek között az Élve eltemetve pattanásig feszült, klausztrofób thrillerét készítette, mennyire nem kezd semmit a kínálkozó lehetőséggel, hogy újra igazán erős atmoszférájú filmet készítsen. Márpedig szemlátomást nem mozgatta meg a kísértet sztori: a Sötét folyosók összecsapott és felszínes iparos munka, amely gyorsan unalomba fullad. Cortés végigrohan a sztorin, felmutat pár műfaji kötelező elemet, egyáltalán nem érdeklik a szereplők, összecsapja a megszállottságok kifejlődését, hogy elérkezhessen a nagy fináléhoz - amely inkább mulatságos, mint ijesztő. Bár az ilyen hangulati zökkenőknek a francia akcentussal küzdő Uma Thurman egyébként is megágyaz a film során. Hiába mestere tehát Lois Duncan a feszültségkeltésnek, a Sötét folyosók-film valószínűleg minden izgalom nélkül tűnik majd el a süllyesztőben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13850