KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Stratton

Huber Zoltán

Stratton – brit, 2017. Rendezte: Simon West. Írta: Duncan Falconer regényeiből Warren Davis. Kép: Felix Wiedemann. Zene: Nathaniel Méchaly. Szereplők: Dominic Cooper (Stratton), Gemma Chan (Aggy), Austin Stowell (Hank), Tyler Hoelchlin (Marty). Gyártó: GFM Films. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 94 perc.

 

Bár az akciófilm hagyományos mintázatú egyedei lassan teljesen kiszorulnak a multiplexek kondícionált levegőjű élőhelyeiről, az ősrégi paneleket a műfaji evolúció egyelőre csak az első ligában szelektálta ki. A hatalmasra hízó franchise-univerzumok, adaptív hibridek és tarka metairóniák ugyan a második vonalba is lehatoltak, ám ott még békésen megférnek a zsáner klasszikus felépítésű darabjaival. A B-kategóriában mintha létezne egy olyan alternatív idősík is, ahol örökké 1989-et írunk. Jöhetnek az újabb platformok, trendek és divatok, a vintázs akciófilmek meglepően kitartó rajongótábora itt mindig találhat magának prédát, ha egy jól bevált robbanós-verekedős-üldözős attrakcióra éhezik.

Bajtársát elveszítő őrnagy, biofegyvert meglovasító ellenfél, árulások és egyre hevesebb párbajok – ha a Strattonban nem tűnnének fel drónok, laptopok és mobilok, a szigorúan kilencven perces hajsza végén automatikusan visszacsévélnénk a nem létező szalagot. Egy tökéletesebb világban persze az egykori brit kommandós regényciklusából átemelt hős bőrében a fiatal Seagal gépfegyverezné le az ex-titkosügynök orosz gonoszt, akit persze Dolph Lundgren alakítana. Ezt leszámítva nem lehet ok a panaszra, mert szinte minden pontosan olyan, mintha a téka második polcáról akadt volna a kezünkbe a film katonásan vonzó tokja. A rendező Simon West rutinosan mozog a terepen, a Con Air és a Tomb Raider után különféle Statham-produkciókat és a Feláldozhatók második felvonását is ő vezényelte le. Ki tudja, ha Henry Cavill nem száll ki a forgatás előtt és egy kicsit is izgalmas forgatókönyvet kap, West talán képes lett volna tartani az életmű eddigi színvonalát. A stáb a kötelező színvonalat persze most is hozza, a látottakat mégis csak azok tudják értékelni, akik a természetes műfaji szelekció áramvonalas túlélői helyett inkább a rezervátumok eltunyult élővilágában szeretnek gyönyörködni.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13323