TelevízóKemény motorosokMotorizált gengszterékKovács Gellért
Kurt Sutter
sorozatában a motoros klán trónörököse, miként Hamlet, az apja szellemével
viaskodik.
A legújabb kori
tévésorozat-dömping egyik érdekes velejárója, hogy a színészek mellett a
szériákért felelős kreátorokra is sztárként tekint a közvélemény. Gondoljunk
csak a Spielberg-függő J. J. Abrams (Lost
– Eltűntek), a javíthatatlanul idealista Aaron Sorkin (Az elnöke emberei, Híradósok),
vagy a melegjogi aktivistaként is ismert Alan Ball (Sírhant művek, True Blood)
esetére. Cseppet sem meglepő, ha egyesek a fenegyerek-státuszt nézik ki
maguknak, s minden erejükkel igyekeznek megfelelni a pózzal járó elvárásoknak.
E szerepkör izgalmas kocsmahősét jelen pillanatban Kurt Sutternek hívják: a 46
éves „rock and roll man” minden idők egyik legjobb zsarusorozatának fontos
alkotójaként szerzett nevet: a Shield
(Kemény zsaruk) ultrarealista
kárhozástörténete szintúgy az FX kábelcsatorna vezérprodukciója volt, mint
Sutter későbbi önálló vállalkozása, a Kemény
motorosok. A legfőképpen fegyverkereskedelemben utazó, kaliforniai
motorosbanda idén szeptemberben már az ötödik évadját kezdte el Amerikában, a
nézettség több mint imponáló, a tetszési indexek mutatói is az eget verdesik,
ám a fanok köreiben csak SOÁ-nak
becézett szériát eddig mégis kerülték a komoly díjak. Köszönhető ez az íróként,
producerként és színészként is aktív kreátor mindenkivel konfrontálódó, a
közösségi fórumokon folyamatosan szitkozódó személyiségének: sokak szerint
Sutter összeférhetetlen szociopata – saját bevallása szerint viszont túl
tehetséges ahhoz, hogy „idiótákkal” álljon le közelharcolni.
Pedig, ha közelebb
megyünk Sutter benzingőzös motorosaihoz, nagyon is világos lesz a helyzet: a SOA nem akar ám forradalmat csinálni. Felmondja,
s csúcsra járatja mindazt, ami a sorozat-készítés nagykönyvében a siker címszó
alatt megtalálható. Vagy mondjuk inkább úgy: Sutter pontosan tudja, hogy a
szókimondó kábeladók kívánalmai szerint hogyan kell elmesélni egy igazán dögös
bűndrámát. Például úgy, hogy büszkén adaptál motívumokat Shakespeare drámáiból,
ezek közül is leginkább a Hamletből:
a dán királyfi ezúttal egy képzeletbeli kisvárosban, a beszédes nevű
Charmingban él, neve Jackson Teller, a korona pedig a messze földön hírhedt
SAMCRO (Motorcycle Club Redwood Original Chapter) asztalfőjén várhat rá a
jövőben. Ám Jax a fejébe veszi, hogy leleplezi a mostoha Clay Morrow (Ron
Perlman) súlyos titkát, aki annak idején a gyanús körülmények között elhunyt,
vér szerinti apát váltotta a fővezéri székben. Mindezekből kiindulva talán nem
meglepő, hogy a karcos romantikával és country-rockdalokra megvágott
montázsokkal kísért történetben kulcsszerephez jut még a srác anyja, Gemma
(Sutter felesége, az Egy rém rendes
család kikapós, énekesként is remek felesége: Katey Sagal) – aki, amellett,
hogy mesteri manipulátor, felemésztő szenvedéllyel őrlődik a motorosok jó útra
térésén ábrándozó fia, s e tekintetben meglehetősen „konzervatív” férjura
között.
A hosszú évadokig
fenntartható, igény szerint fokozható központi feszültség tehát adott, ráadásul
a többihez képest közepesen indult első évad után Sutter arra is „rájött”, hogy
a Kemény motorosok telis-tele van
remek, úgynevezett „bad ass” arcokkal, akiknek szintúgy megvannak a maguk
történetei. Nem árt őket erősebben mozgatni hát: az időzített bomba Tig (Kim
Coates), a végletekig lojális Opie (Ryan Hurst) vagy a rákbeteg Unser rendőrfőnök
(Dayton Callie) mind-mind olyan karakterek, akikkel kifejezetten szórakoztató
együtt gurulni Mexikóba, Írországba – vagy egyszerűen csak a szomszédos
pornó-stúdióba. És akkor még nem beszéltünk a megszámlálhatatlan
vendégsztárról: Sutter bravúros szereppel kínálta meg a punk-költő Henry
Rollinst, a meghökkentően meggyőző Pszichozsarut, Ally Walkert, az ilyesfajta
projektekben szinte kötelezően felbukkanó Danny Trejót – vagy Stephen Kinget,
aki nem csak magához képest domborított nagyot rövid, de velős jelenésében.
A SOA kifejezetten nagyképű, viszont e tulajdonságával együtt talán
még jobban szerethető sorozat – működőképességét mi sem bizonyítja jobban, hogy
jelen pillanatban nincs ennél addiktívabb produkció a kínálatban. Sutter
pontosan tudja: a jól időzített cliffhangerek, a belterjesség látszatát keltő
macsó beszólások, az esetenként olcsó, de hatásos fordulatok is legalább
annyira elengedhetetlenek a szakmában, mint a keserű western-moralizálás, vagy
a brutális lövöldözések. Ráadásul a felületesebb néző számára is teljesen
világos lehet: időnként hiába mímel szerzőiséget Sutter, őstörténetet mesél,
így nem is az a lényeg, hogy mi lesz itt a hetedik évadra betervezett, nagy
fináléban. Hogy sikerül-e Jax Tellernek lefordulni még az utolsó éles kanyar
előtt, vagy már visszafordíthatatlanul a pokol felé hajt, vélhetően rég
eldöntötte a főnök. Már csak annyi kell a lebilincselő befejezéshez, hogy
Sutter véletlenül se engedje lefulladni a vasparipát.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 8 átlag: 4.5 |
 |
|
