KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Perzsia hercege

Vajda Judit

Prince of Persia: The Sands of Time­ – 2009. Rendezte: Mike Newell. Írta Carlo Bernard, Jordan Mechner, Doug Miro, Boaz Yakin. Kép: John Seale. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jake Gyllenhaal (Dastan herceg), Gemma Arterton (Tamina), Ben Kingsley (Nizam), Alfred Molina (Sheik Amar). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 116 perc.

 

A népszerű számítógépes játékon alapuló Perzsia hercegében a főhősökkel együtt mi magunk is ugorhatunk egyet vissza az időben. Habár Mike Newell filmje – az eredeti tervek ellenére végül – nem a legendás Prince of Persia mára kissé egyszerűnek ható 1989-es első generációján, hanem a jóval későbbi (2003-as) Prince of Persia: The Sands of Time-on alapul, a filmesek még ehhez képest is jócskán továbbgondolták a cselekményt, és kifejezetten összetett, fejlett sztorit kreáltak a varázshomokot rejtő tőrért zajló küzdelem köré külső és belső ellenséggel, hatalmi harccal, nem kevés ármánnyal és még több szerelemmel.

Ami miatt pedig a filmmel mi magunk is visszautazhatunk az időben, az az a tény, hogy az alkotók meg sem próbálták felvenni a videójátékok felpörgetett tempóját – inkább lelassítottak, és az ellenfelek mechanikus szeletelése helyett egy igazi ráérős, régi vágású kalandfilmet varázsoltak elénk, amelyben egyforma arányban találunk akciót és jóízű screwball comedyként előadott szerelmi történetet. Így miközben a legtöbb videojáték-adaptáció keserves csalódást okoz rajongónak és kívülállónak egyaránt, addig a saját maga által meghódított várból oldalán egy Makrancos Katára emlékeztető hercegnővel menekülni kényszerülő Dastan herceg hányattatásai könnyen szerezhetnek örömet férfi és női nézőnek egyaránt.

A főgonosznak persze az arcára van írva, hogy gonosz, a hercegnő szépsége láttán felhördülnek a férfihősök, a bonyodalmakon és a szerelmi szálon kívül pedig a kötelező komikus figurát is megkapjuk. Mindezt talán kissé túlságosan is módszeresen rakták össze – de az alkotók legalább egy régi, jól bevált recept szerint dolgoztak (sok jó színésszel és még több apró ötlettel) – nem engedve sem az új idők új dalainak mindenáron 3D-t kiáltó hívásának, sem a játékeredetihez való túlzott hűség diktálta gúzsba kötő fantáziátlanságnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10163