KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• N. N.: Hibaigazítás

• Radnóti Sándor: Határesetek 56-os filmek
• Dániel Ferenc: Hiánymozi 1956 képmásai
• Báron György: Az ötödik negyed A szabadság vihara
• Hungler Tímea: A harangöntés titka Beszélgetés Szilágyi Andorral
• Vágvölgyi B. András: Fehér paraszt Shohei Imamura
• Karátson Gábor: Mi történt valójában a hegyen? A Narayama balladája
• Fábry Sándor: Celluloid álmok bubusoknak Takeshis’
• Takács Ferenc: „Mi magunk” IRA-filmek
• Muhi Klára: Komoly, komoly világ Reggeli a Plútón
• Schubert Gusztáv: Toronyiránt 9/11 filmjei
• Hirsch Tibor: Amerika: zárva vagyunk World Trade Center
• Herpai Gergely: Sötét bábu Pixelterroristák
• Szabó Tamás: Okok, jelek, dolgok Shyamalan titokzatos világa
• Varró Attila: Az örök trónkövetelő A Stroheim-háromszög
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A képzelet tábornoka Tullio Kezich: Federico
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Fővárosa Arad Magyar plazma
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Takargatott testek Férfiakt
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Miami Vice
• Kassai János: Románc és cigaretta
• Vajda Judit: Cseh Álom
• Pápai Zsolt: Sírugrók
• Herpai Gergely: Kárhozott szeretők
• Köves Gábor: Az ördög Pradát visel
• Vajda Judit: A parkolás művészete
DVD
• Varró Attila: Erőszakos zsaru
• Tosoki Gyula: Kőkemény Minnesota
• Vincze Teréz: Mátkaság és legényélet
• Pápai Zsolt: Véres sikátor

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kedvencek temetője

Szemadám György

 

Mary Lambert nőies rafinériával összehordott, ízig-vérig hollywoodi ízlést tükröző rémfilmjét azt hiszem csakis előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett, nyereségvágytól indíttatott tettként lehet számon tartani. Az aljas filmek típusához tartozik, amelyek számomra arról ismerszenek meg, hogy a nézőt nem gondolkozó és érző emberként próbálják megragadni, hanem olyan reflex-szerű reakciókra épülő, zsigerekre ható hatásmechanizmussal, amely leginkább talán a gyomorszájra mért ütések, vagy a gondosan elhelyezett övön aluli rúgások sorozatára emlékeztet. A néző jól kiszámítható, és ezért manipulálható reakcióit – végső soron kiszolgáltatottságát – elsősorban talán az emberi szubjektum, illetve a társadalom által tabuként kezelt területek határainak sorozatos, gátlástalan megsértése garantálja. Ilyen tabuk övezik a reánk szoruló gyermekekkel kapcsolatos érzelmeinket, a szülő-gyermek kapcsolatot, a halálhoz, illetve a halottakhoz való viszonyunkat, de még az emberi test épségét is, s nyilván ezért kell szerepelnie ebben a filmben szörnyűségesen múmiává torzult haldoklóknak, kifröccsent agyú kísértetnek, kiásott gyermek-hullának, s – a film nagyobb dicsőségére – szülő- és gyermekgyilkosságnak is. Persze az ilyen „csakazértis” tabusértések – akárcsak a gyermeki falfirkák tabusértő obszcenitása – mindig klisészerűen egysíkúak, (mint például a gyilkos szörnyeteggé váló angyali kisgyermek motívuma az Ördögűző című film óta) ám erősségük és mennyiségük még mindig fokozható. És ez a film aztán nem vádolható azzal, hogy ne túlozná el a visszataszító effektusokat! A film története így a következő mondatban foglalható össze: az állattemető mögé álcázott halott mikmak-indiánok egyrészt száguldó kamionok által okozott balesetekkel torolják meg az illetéktelenül közéjük temetett kutyák, macskák és emberi hullák felháborító rendbontását, másrészt meg gyilkos szörnyetegekként támasztják fel azokat. Míg az újjászületett macska csupán zseblámpaszerű szemei révén különbözik élő önmagától, addig az angyalarcú kisgyerek meg a tisztes amerikai családanya esetében már nem érik be ennyivel. így aztán nemcsak a sörkedvelő idős szomszéd marad lángoló házában átharapott torokkal a porondon, de – részint egy halálos injekció, részint egy jó erős kötél, részint egy konyhakés jóvoltából – a többi szereplő is szörnyű halállal lakol, hiába jelenik meg néha egy kiloccsant agyú, ám jóindulatú, rövidnadrágos kísértet, hogy arra intse a szereplőket, hagyják már végre abba ezt az egész marhaságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4729