KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• N. N.: Hibaigazítás

• Radnóti Sándor: Határesetek 56-os filmek
• Dániel Ferenc: Hiánymozi 1956 képmásai
• Báron György: Az ötödik negyed A szabadság vihara
• Hungler Tímea: A harangöntés titka Beszélgetés Szilágyi Andorral
• Vágvölgyi B. András: Fehér paraszt Shohei Imamura
• Karátson Gábor: Mi történt valójában a hegyen? A Narayama balladája
• Fábry Sándor: Celluloid álmok bubusoknak Takeshis’
• Takács Ferenc: „Mi magunk” IRA-filmek
• Muhi Klára: Komoly, komoly világ Reggeli a Plútón
• Schubert Gusztáv: Toronyiránt 9/11 filmjei
• Hirsch Tibor: Amerika: zárva vagyunk World Trade Center
• Herpai Gergely: Sötét bábu Pixelterroristák
• Szabó Tamás: Okok, jelek, dolgok Shyamalan titokzatos világa
• Varró Attila: Az örök trónkövetelő A Stroheim-háromszög
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A képzelet tábornoka Tullio Kezich: Federico
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Fővárosa Arad Magyar plazma
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Takargatott testek Férfiakt
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Miami Vice
• Kassai János: Románc és cigaretta
• Vajda Judit: Cseh Álom
• Pápai Zsolt: Sírugrók
• Herpai Gergely: Kárhozott szeretők
• Köves Gábor: Az ördög Pradát visel
• Vajda Judit: A parkolás művészete
DVD
• Varró Attila: Erőszakos zsaru
• Tosoki Gyula: Kőkemény Minnesota
• Vincze Teréz: Mátkaság és legényélet
• Pápai Zsolt: Véres sikátor

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Beszélgetés Zurbó Dorottyával

Könnyű leckék

Mészáros Márton

Zurbó Dorottya dokumentumfilmje, a Könnyű leckékegy szomáliai menekült lány finoman árnyalt története.

 

Szükség van egy olyan filmre, mint amilyen a Könnyű leckék, a mai Magyarországon?

Minden dokumentumfilmre szükség van, ami közelebb hoz a nézőkhöz egy embert, akinek vágyai, érzései, céljai és küzdelmei vannak. A dokumentumfilmek segítségével megtapasztalhatunk olyan élethelyzeteket, amelyeket a saját szociális és kulturális közegünkben nem lenne lehetőségünk. Kafia történetével az volt a célom, hogy megmutassam egy idegen kultúrába való beilleszkedésnek azt az oldalát, amit a médiából nem ismerünk.A hétköznapi helyzetekről és nehézségekről akartam mesélni, arról, amit egy idegen a saját bőrén megtapasztal, kezdve a nyelvtanulás nehézségeitől a kulturális dogmák ledöntéséig.

 

Ezért is nem egy konkrét jelenséget, hanem egy arcot, egy embert helyezett a fókuszba.

Az európai és a magyar közbeszédben gyakran utalunk a menekültekre homogén tömegként. A dokumentumfilmeknek pont az a dolga, hogy arcot adjanak ennek a tömegnek, hogy megmutassák benne az individuumot, az egyéni sorsokat és vívódásokat.

Segítik a dokumentumfilmek az integrációt?

Igen, segíthetik, hiszen a filmnézés során megismerhetünk olyan sorsokat és élethelyzeteket, amelyek üzenetértékűek lehetnek. Azt hiszem, az érzelmi bevonódás és a katarzis jó esetben empátiát szül, és talán a saját előítéleteink újragondolására késztet.

Miként talált rá Kafiára, a szomáliai otthonából tizenöt évesena jobb élet reményébenelmenekült lányra, akinek egy VIII. kerületi gyermekotthonban és egy középiskolában történő beilleszkedését követte nyomon a dokumentumfilmben?

Négy évvel ezelőtt, amikor a DocNomads Nemzetközi Dokumentumfilm-rendező Mesterképzés keretein belül Brüsszelben tanultam, a diplomafilmemet olyan menekült gyerekekről szerettem volna forgatni, akik szülői támogatás nélkül, egyedül érkeztek Európába. Film aztán nem lett belőle, de elhatároztam, hogy a témával itthon is fogok foglalkozni.Így jutottam el egy magyar gyermekotthonba, ahol „kísérő nélküli menekült kiskorúakkal” foglalkoznak: itt ismerkedtem meg a hősnőmmel. Több száz kamasz között csak ketten voltak lányok. Majd 2015 augusztusa után a Keleti pályaudvaron kitört válság idején szinte minden fiatal elhagyta a gyermekotthont, nyugati országokban kerestek menedéket, ám Kafia úgy döntött, nem megy tovább. Ekkor határoztam el: ő lesz a filmem hősnője, innen indul a történet.

Miért preferálja a megfigyelő dokumentumfilmes módszert? Előző filmje, A monostor gyermekei, amelyet a bhutáni ArunBhattaraival közösen rendezett az ázsiai országban élő buddhistákról, szintén interjú nélküli jelenetekből épül fel.

Egyik filmem sem teljesen megfigyelői dokumentumfilm. A monostor gyermekeiben is van olyan jelenet, ahol a szereplők közvetlenül a kamerába beszélnek, ahogy a Könnyű leckékben is. A Könnyű leckék esetében fontos volt, hogy tudatosítsam a nézőbena filmkészítési folyamatot. Érezni kell, hogy jelen vagyok a helyzetekben, azokragyakran hatással is vagyok. A film Kafia belső – hangstúdióban felvett – monológjaira épül, ami az édesanyjához címzett vallomása. Ez az ő ötlete volt egyébként.

A dokumentumfilm alanya nem kerül szembe előítéletekkel, sem a környezete, sem a média nem szembesíti azzal, hogy a magyar lakosság jelentős része alapvetően elutasítóan közelít a menekültkérdéshez. Szándékosan apolitikusak a dokumentumfilmben bemutatott szituációk, kérdések?

A film egy integrációs folyamatról szól, amiben Kafiát nagyon sok „segítő” vette körül. Az intézmények és a rendszer nem minden esetben működik hatékonyan és gyakran abszurd helyzeteket szül,ám benne az egyén maga dönt arról, miként viszonyul egy kiszolgáltatott személyhez, akármilyen is a politikai közhangulat. Ezeket a helyzeteket és árnyalatokat szerettem volna lencsevégre kapni.

Előző két produkciója (A monostor gyermekei, Vasárnapi ebéd) több nemzetközi filmfesztiválon megfordult, a Könnyű leckék pedig a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál Kritikusok Hete szekciójának versenyprogramjában debütált augusztusban. Mit jelent a kiemelt figyelem?

A monostor gyermekei, annak köszönhetően, hogy azAmszterdami Nemzetközi Dokumentumfilmfesztiválon (IDFA), Európa szakmailag legelismertebb doku-seregszemléjén debütált, további fesztiválmeghívásokat kapott, nyáron pedig a japán mozikba is eljutott. A fesztiválmeghívás mindig jót tesz a filmek promóciójának, de a Könnyű leckék bemutatkozását mégiscsak a nézői reakciók miatt várjuk.

 

Az ElfProductions bemutatója, október 11.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 17-18. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13794