KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• N. N.: Hibaigazítás

• Radnóti Sándor: Határesetek 56-os filmek
• Dániel Ferenc: Hiánymozi 1956 képmásai
• Báron György: Az ötödik negyed A szabadság vihara
• Hungler Tímea: A harangöntés titka Beszélgetés Szilágyi Andorral
• Vágvölgyi B. András: Fehér paraszt Shohei Imamura
• Karátson Gábor: Mi történt valójában a hegyen? A Narayama balladája
• Fábry Sándor: Celluloid álmok bubusoknak Takeshis’
• Takács Ferenc: „Mi magunk” IRA-filmek
• Muhi Klára: Komoly, komoly világ Reggeli a Plútón
• Schubert Gusztáv: Toronyiránt 9/11 filmjei
• Hirsch Tibor: Amerika: zárva vagyunk World Trade Center
• Herpai Gergely: Sötét bábu Pixelterroristák
• Szabó Tamás: Okok, jelek, dolgok Shyamalan titokzatos világa
• Varró Attila: Az örök trónkövetelő A Stroheim-háromszög
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A képzelet tábornoka Tullio Kezich: Federico
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Fővárosa Arad Magyar plazma
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Takargatott testek Férfiakt
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Miami Vice
• Kassai János: Románc és cigaretta
• Vajda Judit: Cseh Álom
• Pápai Zsolt: Sírugrók
• Herpai Gergely: Kárhozott szeretők
• Köves Gábor: Az ördög Pradát visel
• Vajda Judit: A parkolás művészete
DVD
• Varró Attila: Erőszakos zsaru
• Tosoki Gyula: Kőkemény Minnesota
• Vincze Teréz: Mátkaság és legényélet
• Pápai Zsolt: Véres sikátor

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tomb Raider

Baski Sándor

Tomb Raider – amerikai, 2018. Rendezte: Roar Uthaug. Írta: Geneva Robertson-Dworet és Alastair Siddons. Kép: George Richmond. Zene: Tom Holkenborg. Szereplők: Alicia Vikander (Lara Croft), Walton Goggins (Vogel), Daniel Wu (Lu), Kristin Scott Thomas (Ana), Dominic West (Richard). Gyártó: MGM / Warner Brothers. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.

 

A hollywoodi közhangulat és a filmes trendek változásainak regisztrálásához aligha kínálkozik tökéletesebb alkalom egy játékadaptáció felújításánál. Minden idők egyik legnépszerűbb kalandjáték-karaktere, a popkulturális ikonná lett Lara Croft 2001-ben költözött át először a filmvászonra, magával hozva fegyvertárának két legfontosabb kellékét, a forrónadrágot és a dupla d-kosaras melltartót. Tizenhét évvel később már szó sem lehet róla, hogy az Angelina Jolie-t váltó, nála jóval filigránabb alkatú Alicia Vikander kizárólag a testi adottságaival próbálja meg elvarázsolni a célközönséget. Az ő Larája illedelmesen felöltözve futja, mássza és ugrálja végig a játékidő nagy részét, ráadásképpen nem is luxuskastélyokban üti el a két egzotikus bevetés közti időt, hanem Észak-Londonban biciklifutárkodik, sőt még a küzdősportokban sem verhetetlen.

Az új Tomb Raider kétségkívül földközelibb elődjeinél, műfajrevízióról azonban szó sincs. Croftot már a reboot alapjául szolgáló 2013-as játékban is szolidabbra dizájnolták, de ott egy komplett expedíció keretében, társakkal együtt jut el a távoli Yamatai szigetére. A filmverzióban a dramaturgiailag egyszerűbb, de praktikusabb megoldást választják, Lara a játékidő nagyrészében egyedül száll szembe a konkurens sírrablókkal, ami tökéletes alkalmat kínál a játékmenet emlékezetesebb állomásainak reprodukálásra. Croft apakomplexusa már a 2001-es adaptációban is hangsúlyos volt, most még fontosabb szerep jut neki abban, hogy a nézőt meggyőzze róla, nem egy csinos pixelavatár tét nélküli kalandjait követi, hanem egy sebezhető, hús-vér emberért drukkolhat. A norvég Roar Uthaug filmje annyival sikeresebb az első két adaptációnál, amennyivel Vikander tehetségesebb Jolie-nál, de ez csak arra elég, hogy a „felesleges Indiana Jones-epigonok” toplistáján eggyel előkelőbb helyen szerepeljen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13654