KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• N. N.: Hibaigazítás

• Radnóti Sándor: Határesetek 56-os filmek
• Dániel Ferenc: Hiánymozi 1956 képmásai
• Báron György: Az ötödik negyed A szabadság vihara
• Hungler Tímea: A harangöntés titka Beszélgetés Szilágyi Andorral
• Vágvölgyi B. András: Fehér paraszt Shohei Imamura
• Karátson Gábor: Mi történt valójában a hegyen? A Narayama balladája
• Fábry Sándor: Celluloid álmok bubusoknak Takeshis’
• Takács Ferenc: „Mi magunk” IRA-filmek
• Muhi Klára: Komoly, komoly világ Reggeli a Plútón
• Schubert Gusztáv: Toronyiránt 9/11 filmjei
• Hirsch Tibor: Amerika: zárva vagyunk World Trade Center
• Herpai Gergely: Sötét bábu Pixelterroristák
• Szabó Tamás: Okok, jelek, dolgok Shyamalan titokzatos világa
• Varró Attila: Az örök trónkövetelő A Stroheim-háromszög
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A képzelet tábornoka Tullio Kezich: Federico
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Fővárosa Arad Magyar plazma
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Takargatott testek Férfiakt
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Miami Vice
• Kassai János: Románc és cigaretta
• Vajda Judit: Cseh Álom
• Pápai Zsolt: Sírugrók
• Herpai Gergely: Kárhozott szeretők
• Köves Gábor: Az ördög Pradát visel
• Vajda Judit: A parkolás művészete
DVD
• Varró Attila: Erőszakos zsaru
• Tosoki Gyula: Kőkemény Minnesota
• Vincze Teréz: Mátkaság és legényélet
• Pápai Zsolt: Véres sikátor

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hobbit: Smaug pusztasága

Sepsi László

The Hobbit: The Desolation of Smaug – amerikai, 2013. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Tolkien regényéből Fran Walsh, Philippa Boyens és Guillermo del Toro. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Howard Shore. Szereplők: Martin Freeman (Bilbo), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Thorin), Evangeline Lilly (Tauriel), Benedict Cumberbatch (Smaug). Gyártó: MGM / New Line Cinema / WingNut Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 160 perc.

A Tolkien meseregényéből felhizlalt trilógia második része már azzal lépéselőnybe került előzményével szemben, hogy nem szorul rá a hosszas expozícióra: a pár percnyi flashback után – amiben Peter Jackson ezúttal is összeköti az étkezést az információ-adagolással – a törpkommandó és segítőik máris egy orkhorda elől menekülnek, amit újfent csak egy kiadós táplálkozás követ.

A címbeli sárkány barlangjáig tartó utazás epizódfüzére ezúttal feszesebb dramaturgiát kapott, és a Smaug pusztaságában a Váratlan utazás első felét uraló infantilis humor szintúgy háttérbe szorult, aminek hála így a negyedik órányi játékidőre Jackson végre sikerrel bekalibrálta a trilógia hangvételét. Adaptációs stratégiája ugyanakkor nem változott, csak a kiugró stílustörések híján lett még szembetűnőbb: a szinte minden akciójelenethez hozzáadott orkok varacskos algoritmusként trappolnak végig a filmen, hogy Gandalf cselekményszálával együtt minél szorosabbra varrják viszonyát A Gyűrűk Urával, az önálló egységként kezelt és bőségesen kifejtett epizódok (Bakacsinerdő pókjai és tündéi, Erebor) pedig mintha egy gigaköltségvetésű minisorozat részeiként kerültek volna a mozivászonra. A leglátványosabb hangsúlyeltolódás ennek szellemében Smaugot érinti, aki a film utolsó harmadát eluralva afféle évadvégi főellenséggé, illetve karakterében és megjelenítésében is a feldolgozás legjobb figurájává válik – habár a regényben ezen a ponton még csak verbális ütközetekre került vele sor –, miközben kincsekkel teli fészke némi többletjelentést is hordoz. Az erőltetett menet a pénzhegyekig jól illusztrálja a tisztességgel, de az extrém bővítésen túl különösebb invenciók nélkül elkészített Hobbit-filmek helyét a Jackson-életműben, a finálé beizzított kohói pedig tűpontos vizuális metaforaként illusztrálják, hogy a franchise minden perce folyékony arany.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11634