KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• N. N.: Hibaigazítás

• Radnóti Sándor: Határesetek 56-os filmek
• Dániel Ferenc: Hiánymozi 1956 képmásai
• Báron György: Az ötödik negyed A szabadság vihara
• Hungler Tímea: A harangöntés titka Beszélgetés Szilágyi Andorral
• Vágvölgyi B. András: Fehér paraszt Shohei Imamura
• Karátson Gábor: Mi történt valójában a hegyen? A Narayama balladája
• Fábry Sándor: Celluloid álmok bubusoknak Takeshis’
• Takács Ferenc: „Mi magunk” IRA-filmek
• Muhi Klára: Komoly, komoly világ Reggeli a Plútón
• Schubert Gusztáv: Toronyiránt 9/11 filmjei
• Hirsch Tibor: Amerika: zárva vagyunk World Trade Center
• Herpai Gergely: Sötét bábu Pixelterroristák
• Szabó Tamás: Okok, jelek, dolgok Shyamalan titokzatos világa
• Varró Attila: Az örök trónkövetelő A Stroheim-háromszög
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A képzelet tábornoka Tullio Kezich: Federico
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Fővárosa Arad Magyar plazma
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Takargatott testek Férfiakt
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Miami Vice
• Kassai János: Románc és cigaretta
• Vajda Judit: Cseh Álom
• Pápai Zsolt: Sírugrók
• Herpai Gergely: Kárhozott szeretők
• Köves Gábor: Az ördög Pradát visel
• Vajda Judit: A parkolás művészete
DVD
• Varró Attila: Erőszakos zsaru
• Tosoki Gyula: Kőkemény Minnesota
• Vincze Teréz: Mátkaság és legényélet
• Pápai Zsolt: Véres sikátor

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Most jó

Kovács Kata

Now is Good – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Ol Parker, Jenny Downham regényéből. Kép: Erik Wilson. Zene: Dustin O’Halloran. Szereplők: Dakota Fanning (Tessa), Kaya Scodelario (Zoey), Olivia Williams (Anya), Jeremy Irvine (Adam), Rose Leslie (Fiona). Gyártó: Goldcrest Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 102 perc.

Kevés téma olyan hálás alapanyaga a melodrámának, mint az élet elillanása. Legyen szó időskori hanyatlásról, vagy váratlanul lecsapó, gyógyíthatatlan betegségről, könnyű megszólítani a közönséget ezekkel a történetekkel – hiszen ki ne tartana a halál elkerülhetetlenségétől, vagy egy kegyetlen betegség kiszámíthatatlanságától. A gyerekkorban lesújtó halál különösen érzékeny kérdés, és ahogyan előtte sokaknak, a Most jó-t jegyző Ol Parkernek sem sikerül kellően visszafogottan megközelítenie. (Az ellenpéldák egyike a francia Valérie Donzelli-Jérémie Elkaim alkotópáros tavaly bemutatott Szemünk fénye című, játékos munkája.) A keleti nyugalom – Marigold Hotelt íróként jegyző alkotóról az előbbi film, valamint rendezői debütálása, az Egy szoknya, egy szoknya után nehéz volna többet elmondani, mint hogy színvonalas, másodvonalbeli mozikat gyárt, amelyekben rendszerint több az optimista életigenlés, mint ahogyan azt a téma indokolná.

A Most jó a tizenhat éves, leukémiás Tessa naplója, aki késő gyerekkorától tudja, nem fogja megérni a felnőttkort. Bakancslistát ír, majd szerelmes lesz, a lagymatagra sikerült szex-drog-őrültség mellé jön még motorozás a tengerparton, éjszakai fürdőzés, csókolózás a csillagok alatt és ölelés a hóesésben. A kiváló szereposztás és az átélhető figurák sem feledtetik teljesen az ordító közhelyeket, bár a könnyfacsarást azért sikerül garantálniuk. Ez is az egyike azoknak a moziknak, ahol a rák nem több egy rövidre nyírt, helyes frizuránál – nem sodródunk túlságosan mélyre a betegség, az elmúlás vagy a családot érintő gyász taglalásában, de mivel a Most jó elsősorban a kamaszközönség számára készült, ez talán nem is olyan nagy hiányosság. Minthogy a tinifilmek között még mindig a tisztességesebb vállalások közé tartozik, idézeteivel valószínűleg sok tizenéves lány fala lesz tele hamarosan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11343