KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/szeptember
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kelecsényi László: Zenthe Ferenc (1920–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Bohémvéres történelem Portré Makk Károlyról
• Kovács András Bálint: Szép halak Beszélgetés Makk Károllyal

• Hirsch Tibor: Filmek a fekete dobozból A United 93-as
• Varró Attila: Hérosz a gépezetben Szuperhősök alkonya
• Jankovics Márton: Jófiúk szürkében Terrormozi 911 után
• Takács Ferenc: Vágyak, temetők Tennessee Williams
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Félistenek, szikével Kórház-sorozatok
• Jókúti András: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Nékám Petra: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Simonyi Balázs: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Reményi József Tamás: Katatónia Magyar plazma
KÖNYV
• Báron György: Párbeszéd Muhi Klára: Herskó
FESZTIVÁL
• Báron György: A vulkán alatt Taormina
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Raimunda dala Volver
• Muhi Klára: A székelyföldi Faust Az élet vendége – Csoma-legendárium
• Csillag Márton: Szerelmes nihilisták Egyetleneim
• Bori Erzsébet: Városi legenda Incze Ágnes: Randevú
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: A tigris a hóban
• Beregi Tamás: Trisztán és Izolda
• Barotányi Zoltán: Hajrá Ecsebeszte!
• Hungler Tímea: A testőr
• Wostry Ferenc: Rém rom
• Schreiber András: Köszönjük, hogy dohányzott!
• Hungler Tímea: Távkapcs
• Vajda Judit: A banditanők
DVD
• Kovács Marcell: George A. Romero zombi-tetralógiája
• Pápai Zsolt: Már nem lakunk itt
• Varró Attila: Búcsúlevél

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Csak egy kis pánik

Mátyás Péter

 

A rivális maffiafőnök dühösen összegyűri a moziműsort. Csupa vér, erőszak, gyilkosság. „Minden film a munkáról szól !” – jegyzi meg ingerülten. Az ehhez hasonló fekete humor, a poénok gyakran a gépfegyverropogás gyorsaságával követik egymást ebben az új gengszter-komédiában. Már az alaphelyzet is nagyszerű. Paul Vitti, a New York-i maffia egyik helyi vezetője idegkimerültségben szenved. Néha elveszíti hidegvérét, pánikba esik, máskor az érzelgős szappanopera nézése közben elsírja magát. Ha kitudódik, hogy többé nem számíthatnak rá, már rendelheti is a fejfáját. Titokban felkeres tehát egy pszichiátert, hogy kezeltesse magát. A két világ, a pszichológiai és bűnözői, a valóságtól elrugaszkodott és a földhözragadt, az entellektüel és az utca emberének ütköztetése bőséges forrását nyújtja a vígjátéki szituációknak. Akár Woody Allen is megirígyelné azt a jelenetet, amikor a terápia során az orvos Freud Oidipusz-komplexusára hivatkozik, mire a középkorú páciense hitetlenkedve visszakérdez: „Látta valaha az anyámat?”

A film másik erénye a gengszterek és környezetük bemutatása. Hollywood legalább két tucat kiváló színésszel rendelkezik, akik általában a rossz arcú, ámde hűséges testőröket vagy a mindenre elszánt, önjelölt főnököket alakítják. Ez most is bejön: Joe Viterelli vagy Chazz Palminteri néhány mondatos figurákból csaknem főszerepet csinálnak. Noha Robert DeNiro nem igazán komikus alkat, annyi kemény fickó eljátszása után most önironikusan közelít a bűnözőből lett páciens alakjához, egyúttal a Nagymenők-beli szerepének paródiáját is felvillantja. Az alkotók a műfaj számos közismert fordulatát, képi megoldását kigúnyolják – gondoljunk a gengszterek titkos találkozójára, a meglepetést tartogató esküvői tortára vagy az emberszabású akváriumra, ahol ragadozó halak helyett kívánatos hölgyek kelletik magukat. A hivatkozások leghatásosabb példája a pszichológus rémálma, amelyben úgy lövik le őt, mint Don Corleonét A Keresztapában.

A Csak egy kis pánik távolról sem tökéletes alkotás. A rendező a happy end érdekében mintha visszariadt volna a szatíra sötét színeitől. A forgatókönyvet néhány ügyetlen megoldás és elvarratlan szál jellemzi. Mindamellett a kifogásaink hamar kitörlődnek az emlékezetből. Ami megmarad: szellemes karakterek és a helyzetkomikumból eredő ötletes beszólások sorozata.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4547