KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/szeptember
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kelecsényi László: Zenthe Ferenc (1920–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Bohémvéres történelem Portré Makk Károlyról
• Kovács András Bálint: Szép halak Beszélgetés Makk Károllyal

• Hirsch Tibor: Filmek a fekete dobozból A United 93-as
• Varró Attila: Hérosz a gépezetben Szuperhősök alkonya
• Jankovics Márton: Jófiúk szürkében Terrormozi 911 után
• Takács Ferenc: Vágyak, temetők Tennessee Williams
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Félistenek, szikével Kórház-sorozatok
• Jókúti András: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Nékám Petra: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Simonyi Balázs: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Reményi József Tamás: Katatónia Magyar plazma
KÖNYV
• Báron György: Párbeszéd Muhi Klára: Herskó
FESZTIVÁL
• Báron György: A vulkán alatt Taormina
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Raimunda dala Volver
• Muhi Klára: A székelyföldi Faust Az élet vendége – Csoma-legendárium
• Csillag Márton: Szerelmes nihilisták Egyetleneim
• Bori Erzsébet: Városi legenda Incze Ágnes: Randevú
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: A tigris a hóban
• Beregi Tamás: Trisztán és Izolda
• Barotányi Zoltán: Hajrá Ecsebeszte!
• Hungler Tímea: A testőr
• Wostry Ferenc: Rém rom
• Schreiber András: Köszönjük, hogy dohányzott!
• Hungler Tímea: Távkapcs
• Vajda Judit: A banditanők
DVD
• Kovács Marcell: George A. Romero zombi-tetralógiája
• Pápai Zsolt: Már nem lakunk itt
• Varró Attila: Búcsúlevél

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Liza története

Alföldi Nóra

Istoria Lizy – ukrán, 2019. Rendezte és írta: Alexander Zhovna. Kép: Sergei Kolbinev. Szereplők: Mykola Perestiuk, Dasha Tvoronovich. Gyártó: Trueman Production. Forgalmazó: HBO. Feliratos. 11 perc.

 

Alexander Zhovna filmje minden túlzás nélkül olyan, mintha egy átlagos közép-kelet európai film elnagyolt paródiáját óhajtaná megvalósítani – mintha csak a Tóth Barnabás-Simonyi Balázs (terep)SZEMLE című rövidfilmjének ötletbörzéjét nézve az ukrán rendező gondosan jegyzetelt volna a cselekmény kidolgozásánál. Van itt minden: lassú filozofikus párbeszédek a szerelemről és a halálról, szerelem és halál, nyomor, romok és nemi erőszak. Ezen felül van benne még szerelem és halál, kiszolgáltatottak brutalizálása, fogyatékkal élők alázása, kiskutyák vízbe fojtása - sőt, valamikor a film első harmadában egy random dialóg közben, minden előzetes figyelmeztetés vagy következmény nélkül átszalad egy tucat jancsói ló a képen.

Liza egy down-kóros lány, akit nővére és annak mélyromantikus új barátja, Liza szerelmével együtt megszöktetnek az intézetből, hogy idilli családként együtt élhessenek az ukrán vidéken, távol a városi civilizációtól. Bármilyen varázslatos is a vidéki közeg, a falu népe nem tud mit kezdeni az új lakosokkal, és módszeresen teszi tönkre a szeretetteljes kis család életét. Zhovna filmjének keretéül egy mozis eszképizmust választott: a világ nyomorára a megoldást a főhősöknek a - szó szerinti - Chaplin filmekbe menekülés jelenti, a szereplők a dramaturgiailag hangsúlyos pontoknál egyszer csak belépnek a némafilmes világba, és közvetlen közelről figyelik az eseményeket. Ez a trükk azonban - az interakciók hiánya miatt - nem tud tartalommal feltöltődni, ráadásul felhívja a figyelmet a jelen idejű anyag alkalmanként fájdalmas operatőri komolytalanságaira. Mindemellett Zhovna a varázslatos szláv mesevilág elemeivel is él, főhősei letűnt korok romjain próbálnak boldogulni, mintha a húszas évek óta semmi sem történt volna azon kívül, hogy az idő elrágott mindent. Kizárólag emiatt működnek a film végén túláradóan érzelmes képek és fájdalmas tanulságok, amelyek így vagy úgy mégiscsak leterítik a nézőt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14593