KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• (X) : Szociográfia, szociofotó és szociofilm pályázat

• Báron György: Az iskola-alapító Illés György
• Muhi Klára: Egy hibátlan legenda Beszélgetés Kende Jánossal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Bábeli filmzavar Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Nánay Bence: A görögdinnye erotikája Tsai Ming-liang
• Vincze Teréz: Posztmodern, dinnyehéjban Huncut felhőcske
MÉDIA
• Szőnyei Tamás: Már fájl minden csók Táncdalfesztivál
• Vaskó Péter: A nézők meg a sztárok Megasztár
TELEVÍZÓ
• Greff András: Hosszú műszak 24
• Pápai Zsolt: Amerikai kinopravda Drót
• Szabó Tamás: Az emlékezés dramaturgiája A sziget foglyai – Lost 1-2. évad

• Ádám Péter: Folt a becsületen Dreyfus-ügy a moziban
• N. N.: Carné-filmek
VÁROSVÍZIÓK
• Kolozsi László: Csillagpor nélkül Privát Pest
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Pesti szellemképek Gál László: „Csak a szépre…”
FESZTIVÁL
• Palotai János: A bomlás virágai ARIFF
• Teszár Dávid: Latin fieszta Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Hofi kora Magyar plazma
KRITIKA
• Muhi Klára: Anyámasszony Nyugalom
• Bori Erzsébet: Családban marad Balkán bajnok
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Superman visszatér
• Géczi Zoltán: Ház a tónál
• Kárpáti György: Hidegzuhany
• Vajda Judit: The King
• Vörös Adél: A Karib-tenger kalózai 2. – A holtak kincse
• Vízer Balázs: Halálos iramban: Tokiói hajsza
DVD
• Pápai Zsolt: A tintahal és a bálna
• Nevelős Zoltán: Őrültek háza
• Tosoki Gyula: Kis hal
• Németh Áron: Suliláz

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mission: Impossible 3.

Varró Attila

Mission: Impossible 3. – amerikai, 2006. Rendezte: J. J. Abrams. Írta: Alex Kurtzman és Roberto Orci. Kép: Daniel Mindel. Zene: Michael Giaccino. Szereplők: Tom Cruise (Ethan Hunt), Ving Rhames (Luther), Philip Seymour Hoffman (Davian), Michelle Monaghan (Julia), Billy Crudup (Musgrave). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Mission: Impossible ezredfordulós moziszériájának kötelező motívumkészletéből (úgy mint biokémiai macguffin, Schifrin-főtéma, arcmaszk-letépés, zuhanás megszakítása tíz centivel a föld felett) minden bizonnyal a főhőst elkapó detonációs lángvihar számít a legárulkodóbbnak a filmszöveg egészét tekintve. Míg De Palmánál valószerűtlensége eksztatikusan eltúlzott, John Woo esetében pedig végletekig túlstilizált, a karcos tévésorozatok új sztárkreátorának számító J. J. Abrams (Alias, Lost) megközelítésében precízen előkészített, jól időzített és mindenek előtt már-már realisztikus.

A Bruce Geller hajdan bájosan sajtszagú tévésorozatából forgatott übertrendi MI-franchise harmadik részében a kötelező akcióbetéteket ezúttal házastársi túszdráma habarcsa próbálja összetartani, híven követve a producer-sztár Tom Cruise magánéletének legújabb fejleményeit: érzéketlen fegyverkereskedő Hunt ügynök friss nejét kézben tartva zsarol ki közelebbről meg nem nevezett világpusztító biológia fegyvert az aktuális IMF-osztagtól, miközben a főhős a True Liesból ismerős dupla konfliktus (szakma és/vagy család) kihívásával is kénytelen szembenézni. Abrams filmje a manapság divatos akció/krimi tévészériák minden erényét és gyermekbetegségét felmutatja: elődei sterilitásával szemben zúzósan életközeli, dramaturgiailag hatásosan szerkesztett (hála a szokatlan keret-formának) és karakter-orientált, ugyanakkor a beszuszakolt érzelmi dráma kínosan szappanoperás, a sztori pedig a műfajtól elvártnál jóval komolyabban veszi magát. Mindez azonban még nem tenné tönkre az egyébként tempós látványfiesztát, ha Abrams nem mutaná fel benne a végelgyengülésig nyújtott tévésorozatok fő problémáját jelentő anti-klimaxos lezárást: ami az MI3 utolsó negyedórájában lezajlik, az a hónapokon át kondícionált sorozatfüggő tévénézőket talán kielégítheti, egy kétórás mozifilm fináléjaként azonban határozottan csalódást keltő.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8635