KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• (X) : Szociográfia, szociofotó és szociofilm pályázat

• Báron György: Az iskola-alapító Illés György
• Muhi Klára: Egy hibátlan legenda Beszélgetés Kende Jánossal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Bábeli filmzavar Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Nánay Bence: A görögdinnye erotikája Tsai Ming-liang
• Vincze Teréz: Posztmodern, dinnyehéjban Huncut felhőcske
MÉDIA
• Szőnyei Tamás: Már fájl minden csók Táncdalfesztivál
• Vaskó Péter: A nézők meg a sztárok Megasztár
TELEVÍZÓ
• Greff András: Hosszú műszak 24
• Pápai Zsolt: Amerikai kinopravda Drót
• Szabó Tamás: Az emlékezés dramaturgiája A sziget foglyai – Lost 1-2. évad

• Ádám Péter: Folt a becsületen Dreyfus-ügy a moziban
• N. N.: Carné-filmek
VÁROSVÍZIÓK
• Kolozsi László: Csillagpor nélkül Privát Pest
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Pesti szellemképek Gál László: „Csak a szépre…”
FESZTIVÁL
• Palotai János: A bomlás virágai ARIFF
• Teszár Dávid: Latin fieszta Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Hofi kora Magyar plazma
KRITIKA
• Muhi Klára: Anyámasszony Nyugalom
• Bori Erzsébet: Családban marad Balkán bajnok
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Superman visszatér
• Géczi Zoltán: Ház a tónál
• Kárpáti György: Hidegzuhany
• Vajda Judit: The King
• Vörös Adél: A Karib-tenger kalózai 2. – A holtak kincse
• Vízer Balázs: Halálos iramban: Tokiói hajsza
DVD
• Pápai Zsolt: A tintahal és a bálna
• Nevelős Zoltán: Őrültek háza
• Tosoki Gyula: Kis hal
• Németh Áron: Suliláz

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kerülőutak

Ardai Zoltán

 

Jó színészek, megnyerően játszó nem-sztárok kerültek a Kerülőutak szerepeire; Legalábbis a két kiemelt (férfi-)szerepre, de így ennek a kaliforniai színterű filmnek az egésze mentesül – jólesően – egyfajta, már-már előírásos műanyag-effektustól: az úgynevezett színészarc simább változatainak uralmi volumenű jelenlététől. Eszerint mégsem kell a legjellegzetesebb mozista hamisságokat ugyanúgy elfogadnunk, mint azt, hogy az operában a dráma éneklő személyek közt zajlik.

A két, alkatilag egymástól elütő, amúgy egyaránt fiatalságán túli, de mindenkor válságos éltű Los Angeles-i figura kettőse anélkül alkot szinte burleszki párost – tekintetük változásainak humora olykor ellenállhatatlan –, hogy az előadásmód kisrealista alaptónusa módosulna. Volna itt még más is: a kiruccanó barátokat körülölelő borvidék, a Santa Barbara-i régió táji erényei, a borászati faramuciságok és maguk a sikerültebb borok, ám a film píárja túloz, amikor azt hirdeti, hogy az egész attrakcióban a főszereplők egyike éppen a minőségi bor. Mert ha a Kerülőutakban a bor is főszereplővé vált volna, Bacchusra!, az nagy eset lett volna, olyasmi, ami nem pusztán a szájaláson múlik (ideértve a szerep szerinti bor-magasztaló szövegeket is). A Kerülőutakat ahhoz europidabb filmmé kellett volna szervezni, és ezzel egyben jobbat is teremteni az európai átlagnál. Győzött azonban a konfekciós sztori-keret, felülkerekedett a patent-dramaturgia a maga megfelelő „kulcsponti” férfi/nő-dialógusaival, az elmaradhatatlan „csodálatos ember vagy” -jelenettel. A sztori csenevész voltát értelmetlen volna kritikai éllel hangsúlyozni, ha a film europid életképi jellege dús volna – és hogy nem az, mit sem számítana, ha önálló életre kelne a cselekmény. Egyideig meglepően szellős-kellemes, végül már eltésztásodó időtöltés a Kerülőutak, amelynek valójában nem öt, nem is kettő, hanem egyetlen főszereplője van: az illető egy ötven felé tartó elváltan hánykódó ember (a baráti duó egyik tagja), akit révbe vezérelnek a script-történések.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4834