KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• (X) : Szociográfia, szociofotó és szociofilm pályázat

• Báron György: Az iskola-alapító Illés György
• Muhi Klára: Egy hibátlan legenda Beszélgetés Kende Jánossal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Bábeli filmzavar Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Nánay Bence: A görögdinnye erotikája Tsai Ming-liang
• Vincze Teréz: Posztmodern, dinnyehéjban Huncut felhőcske
MÉDIA
• Szőnyei Tamás: Már fájl minden csók Táncdalfesztivál
• Vaskó Péter: A nézők meg a sztárok Megasztár
TELEVÍZÓ
• Greff András: Hosszú műszak 24
• Pápai Zsolt: Amerikai kinopravda Drót
• Szabó Tamás: Az emlékezés dramaturgiája A sziget foglyai – Lost 1-2. évad

• Ádám Péter: Folt a becsületen Dreyfus-ügy a moziban
• N. N.: Carné-filmek
VÁROSVÍZIÓK
• Kolozsi László: Csillagpor nélkül Privát Pest
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Pesti szellemképek Gál László: „Csak a szépre…”
FESZTIVÁL
• Palotai János: A bomlás virágai ARIFF
• Teszár Dávid: Latin fieszta Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Hofi kora Magyar plazma
KRITIKA
• Muhi Klára: Anyámasszony Nyugalom
• Bori Erzsébet: Családban marad Balkán bajnok
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Superman visszatér
• Géczi Zoltán: Ház a tónál
• Kárpáti György: Hidegzuhany
• Vajda Judit: The King
• Vörös Adél: A Karib-tenger kalózai 2. – A holtak kincse
• Vízer Balázs: Halálos iramban: Tokiói hajsza
DVD
• Pápai Zsolt: A tintahal és a bálna
• Nevelős Zoltán: Őrültek háza
• Tosoki Gyula: Kis hal
• Németh Áron: Suliláz

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mélység titka

Koltai Ágnes

 

Mostanában szerencsénk van a világsikerekkel: szinte azonnal az ölünkbe hullanak. Nem kell évekig áhítoznunk a Batman, a Rain Man, A hal neve: Wanda vagy A mélység titka után, a nagy európai mozikkal majdnem egyidőben futnak nálunk is. A világsiker persze nem garancia: a magyar forgalmazók nem gazdagodtak meg sem az E. T.-n, sem a Batman-en, s még a Rain Man-nel is inkább csak a szociális érzékenységet (az autista gyerekek iránti türelmet) sikerült felkelteni. A kasszasikerre James Cameron legújabb produkciója, A mélység titka számíthat. Ez a – közkeletű zsurnaliszta egyszerűsítéssel profi munkának nevezett – film szellemesen ötvözi a Kétéltű ember naiv báját és a Harmadik típusú találkozások mesés misztikumát. Izgalom, borzongató félelem, harc, szép nő, nagy szerelem – a jó mozi minden kellékét felhasználja Cameron, de csupán ezért nem hatotta volna meg az Oscar-díjakat osztó bizottság lelkét (ebben az évben ugyanis A mélység titka nyerte el a legjobb speciális effektusoknak járó elismerést).

Cameron szívhezszóló mélytengeri kalandfilmet forgatott, olyan mesét talált ki; amelyben a félelem és a pusztulás a bájjal, a kedvességgel, s a titokzatos idegen (a Földön, illetve Óceánon kívüli lény) jóindulatával jár jegyben. Mert elpusztul ugyan az amerikai haditengerészet legmodernebb tengeralattjárója, s a vízalatti olajfúróállomás sem bírja ki a tenger haragos árját, de hirtelen a semmiből megérkezik egy rózsaszínű, kocsonyás, alakját változtató lény, s kivezeti a megszeppent hősöket a mélység fogságából. Annyi vér, gyilkolás és értelmetlen pusztulás után A halálosztó és az Alien II. rendezője mintha levezekelte volna a morbid fantazmagóriákat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4368