KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• (X) : Szociográfia, szociofotó és szociofilm pályázat

• Báron György: Az iskola-alapító Illés György
• Muhi Klára: Egy hibátlan legenda Beszélgetés Kende Jánossal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Bábeli filmzavar Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Nánay Bence: A görögdinnye erotikája Tsai Ming-liang
• Vincze Teréz: Posztmodern, dinnyehéjban Huncut felhőcske
MÉDIA
• Szőnyei Tamás: Már fájl minden csók Táncdalfesztivál
• Vaskó Péter: A nézők meg a sztárok Megasztár
TELEVÍZÓ
• Greff András: Hosszú műszak 24
• Pápai Zsolt: Amerikai kinopravda Drót
• Szabó Tamás: Az emlékezés dramaturgiája A sziget foglyai – Lost 1-2. évad

• Ádám Péter: Folt a becsületen Dreyfus-ügy a moziban
• N. N.: Carné-filmek
VÁROSVÍZIÓK
• Kolozsi László: Csillagpor nélkül Privát Pest
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Pesti szellemképek Gál László: „Csak a szépre…”
FESZTIVÁL
• Palotai János: A bomlás virágai ARIFF
• Teszár Dávid: Latin fieszta Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Hofi kora Magyar plazma
KRITIKA
• Muhi Klára: Anyámasszony Nyugalom
• Bori Erzsébet: Családban marad Balkán bajnok
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Superman visszatér
• Géczi Zoltán: Ház a tónál
• Kárpáti György: Hidegzuhany
• Vajda Judit: The King
• Vörös Adél: A Karib-tenger kalózai 2. – A holtak kincse
• Vízer Balázs: Halálos iramban: Tokiói hajsza
DVD
• Pápai Zsolt: A tintahal és a bálna
• Nevelős Zoltán: Őrültek háza
• Tosoki Gyula: Kis hal
• Németh Áron: Suliláz

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kegyetlen bánásmód

Nevelős Zoltán

 

A Coen fivérek eddigi karrierjük során végig azt bizonyították, hogy bármilyen filmműfajjal virtuózan el tudnak játszani, ezúttal azonban úgy tűnik, mintha a műfaj játszott volna el velük. Persze vannak olyan jó szakemberek és annyira tehetséges alkotók, hogy produkciójuk így is elsőrangú, azt mégis meg lehet állapítani, hogy a jellegzetes Coen-íz csak finoman adagolt összetevőként van jelen mostani főztjükben, nem olyan minden pillanatot áthatóan, mint korábbi munkáikban. Bár ez rajongóiknak talán csalódás, a szélesebb moziközönség szempontjából azonban aligha tekinthető rossz húzásnak.

A vígjáték témája a válás, mégpedig a súlyos pénzügyi következményekkel járó, kaliforniai fajta. George Clooney soha nem mutatkozott még ilyen ügyes komédiásnak, mint Miles Massey, a verhetetlen válóperes ügyvéd esetében. Akit ez az ember véd az esküdtszék előtt, az akkor is busás haszonnal jön ki a válásból, ha a bizonyítékok éppen ellene szóltak. A film hatásmechanizmusában Clooney arcjátéka kapja a főszerepet, és ő bámulatos könnyedséggel el is viszi vállán az előadást. Catherine Zeta-Jones kiválóan egészíti ki a játékban. A színésznőnek ezúttal tökéletesen jól áll a „mindent bele” csábító asszony szerepe; vesztes felperesként ismeri meg a sztárügyvédet, aztán fondorlatos taktikákba kezd, amellyel nemcsak az a célja, hogy végre meggazdagodjon egy válásból, hanem hogy a lehengerlő ügyvéden is bosszút álljon.

A hangsúly ezúttal a színészi játékon van, kevésbé a képi ötleteken, ebben a tekintetben is különbözik a Kegyetlen bánásmód a szerzők olyan korábbi, és egyébként jóval életveszélyesebb komédiáitól, mint a Hollywoodi lidércnyomás vagy Az ember, aki ott se volt. A Coen testvérek eleinte csak íróként akartak részt venni a produkció elkészítésében, a rendezés feladatát később vállalták el – ez az oka, hogy nem kedvenc színészeiket látjuk most viszont.

A kifacsarodott jellemek, boldogtalanságba száguldó karrierek fergeteges haláltánca pozitív mondanivalóban ér nyugvópontra. A cinizmust legyőzi a szeretet, de ebben mintha az alkotók még nem lennének elég biztosak, vagy nem mernék teljesen felvállalni. Ahogy közeledünk a végkifejlet felé, egyre felemásabb a hangvétel és egyre kevésbé meggyőző a főszereplők lelki átalakulása.

Coenék érnek és öregszenek is: profizmusra vall, hogy képesek a komédia hatásosságának alárendelni jellegzetes fekete humorukat és szatirikus világlátásukat, de ez azért jelentős elszíntelenedést is jelent. Egy lépést tettek most a futószalag felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2157