KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• (X) : Szociográfia, szociofotó és szociofilm pályázat

• Báron György: Az iskola-alapító Illés György
• Muhi Klára: Egy hibátlan legenda Beszélgetés Kende Jánossal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Bábeli filmzavar Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Nánay Bence: A görögdinnye erotikája Tsai Ming-liang
• Vincze Teréz: Posztmodern, dinnyehéjban Huncut felhőcske
MÉDIA
• Szőnyei Tamás: Már fájl minden csók Táncdalfesztivál
• Vaskó Péter: A nézők meg a sztárok Megasztár
TELEVÍZÓ
• Greff András: Hosszú műszak 24
• Pápai Zsolt: Amerikai kinopravda Drót
• Szabó Tamás: Az emlékezés dramaturgiája A sziget foglyai – Lost 1-2. évad

• Ádám Péter: Folt a becsületen Dreyfus-ügy a moziban
• N. N.: Carné-filmek
VÁROSVÍZIÓK
• Kolozsi László: Csillagpor nélkül Privát Pest
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Pesti szellemképek Gál László: „Csak a szépre…”
FESZTIVÁL
• Palotai János: A bomlás virágai ARIFF
• Teszár Dávid: Latin fieszta Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Hofi kora Magyar plazma
KRITIKA
• Muhi Klára: Anyámasszony Nyugalom
• Bori Erzsébet: Családban marad Balkán bajnok
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Superman visszatér
• Géczi Zoltán: Ház a tónál
• Kárpáti György: Hidegzuhany
• Vajda Judit: The King
• Vörös Adél: A Karib-tenger kalózai 2. – A holtak kincse
• Vízer Balázs: Halálos iramban: Tokiói hajsza
DVD
• Pápai Zsolt: A tintahal és a bálna
• Nevelős Zoltán: Őrültek háza
• Tosoki Gyula: Kis hal
• Németh Áron: Suliláz

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Téli menedék

Vajda Judit

The Lodge – amerikai, 2020. Rendezte és írta: Severin Fiala és Veronika Franz. Kép: Thimios Bakatakis. Zene: Danny Bensi és Saunder Jurriaans. Szereplők: Riley Keough (Grace), Jaeden Martell (Aidan), Lia McHugh (Mia), Richard Armitage (Richard), Alicia Silverstone (Laura). Gyártó: FilmNation Entertainment / Hammer Films. Forgalmazó: TVGo. Feliratos. 108 perc.

 

A távoli helyen található, elzárt ház motívuma számos lehetőséget rejt magában a horrorfilmes műfajban. Az osztrák Veronika Franz-Severin Fiala alkotópáros ezek közül a legkevésbé kézenfekvőt választja – második nagyjátékfilmjük után most már lehet mondani, hogy monomániásan, hiszen a szóban forgó ház a Jó éjt, anyu!-t követően az angol nyelvű Téli menedékben is csak praktikus helyszíne a szülők és gyermekek közötti, traumákkal, elfojtással és lelkiismeret-furdalással terhelt viszonyból adódó konfrontációnak. (Mindehhez csodás háttér-információ, hogy Franz és Fiala nagynéni és unokaöcs.)

Azt sem túlzás kijelenteni, hogy a Téli menedék variáció ugyanarra a témára, mint amiről a Jó éjt, anyu! szólt. Ezúttal is két gyerek kezd kínozni egy olyan anyafigurát, akit imposztornak tartanak. Csak miközben a Jó éjt, anyu!-beli ikerfiúk gyanakvása, hogy plasztikai műtétből lábadozó anyjuk egész arcot eltakaró kötései alatt nem is az anyjuk rejlik, bivalyerős high concept volt, addig a Téli menedék premisszája az édesanyjuk helyére befurakodó mostohát kikészítő testvérpárról sokkal kevésbé eredeti. És mindez sajnos az új film összes többi eleméről is elmondható: a vallási téboly már-már fájóan elcsépelt horrormotívum, ahogy a behavazott táj és a kandallós faház dominálta környezet is sokkal ismerősebb terep, mint a Jó éjt, anyu! szinte a gonoszságig steril közege volt. (Az alkotók minden bizonnyal kevésbé befogadónak érezték az osztrákhoz képest az angolszász célcsoportot.) A jó hír viszont, hogy a Téli menedék csak a korábbi munkával összehasonlítva vérzik el, önmagában nézve kiváló darabja a felfutóban lévő indie-horroroknak. Ulrich Seidl állandó forgatókönyvírójaként (és nem mellesleg feleségeként) Franz mindent tud a rémálmokról és a (vallásos) őrületről, unokaöccsével oldalán ismét remekül felépített pszichohorrort tett le az asztalra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14594