KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• (X) : Szociográfia, szociofotó és szociofilm pályázat

• Báron György: Az iskola-alapító Illés György
• Muhi Klára: Egy hibátlan legenda Beszélgetés Kende Jánossal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Bábeli filmzavar Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Nánay Bence: A görögdinnye erotikája Tsai Ming-liang
• Vincze Teréz: Posztmodern, dinnyehéjban Huncut felhőcske
MÉDIA
• Szőnyei Tamás: Már fájl minden csók Táncdalfesztivál
• Vaskó Péter: A nézők meg a sztárok Megasztár
TELEVÍZÓ
• Greff András: Hosszú műszak 24
• Pápai Zsolt: Amerikai kinopravda Drót
• Szabó Tamás: Az emlékezés dramaturgiája A sziget foglyai – Lost 1-2. évad

• Ádám Péter: Folt a becsületen Dreyfus-ügy a moziban
• N. N.: Carné-filmek
VÁROSVÍZIÓK
• Kolozsi László: Csillagpor nélkül Privát Pest
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Pesti szellemképek Gál László: „Csak a szépre…”
FESZTIVÁL
• Palotai János: A bomlás virágai ARIFF
• Teszár Dávid: Latin fieszta Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Hofi kora Magyar plazma
KRITIKA
• Muhi Klára: Anyámasszony Nyugalom
• Bori Erzsébet: Családban marad Balkán bajnok
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Superman visszatér
• Géczi Zoltán: Ház a tónál
• Kárpáti György: Hidegzuhany
• Vajda Judit: The King
• Vörös Adél: A Karib-tenger kalózai 2. – A holtak kincse
• Vízer Balázs: Halálos iramban: Tokiói hajsza
DVD
• Pápai Zsolt: A tintahal és a bálna
• Nevelős Zoltán: Őrültek háza
• Tosoki Gyula: Kis hal
• Németh Áron: Suliláz

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kettős életek

Kovács Kata

Doubles vies – francia, 2018. Rendezte és írta: Olivier Assayas. Kép: Yorick Le Saux. Szereplők: Guillaume Canet (Alain), Juliette Binoche (Selena), Vincent Macaigne (Léonard), Christa Théret (Laure), Nora Hamzawi (Valerie). Gyártó: CG Cinema. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 108 perc.

 

Olivier Assayas bő három évtizedes életműve tematikai, stilisztikai és műfaji szempontból egyaránt sokszínű, Báron György a Filmvilág hasábjain Szabó Istvánéhoz hasonlította: pályájuk indulásakor mindketten nemzedéki filmesek, a nouvelle vague hatása alatt állnak, valamint töltőtoll kamerával dolgoznak. Ezen párhuzamot követve, a 64 éves Assayas valahol ott tart a Kettős életekkel, ahol Szabó a Rokonokkal: egyikük sem ekkor készíti el fő műveit, jócskán eltávolodtak korai témáiktól és egyre fontosabb számukra a műfaji meghatározottság és a társadalmi reflexió.

A Kettős életek hőseinek identitásválságát Assayas kedélyesen, lezser iróniával tárja elénk, olyan franciás érzékenységgel követve azt, hogy már-már úgy tűnik, gúnyolódni akar a közönséggel. A párizsi szerelmi történet alappillérei az intellektuális témákról folyó beszélgetések, az irodalom, az internet, a filmgyártás, a politika, valamint a szex. Alain, a főhős egy nagy múltú kiadó feje, akit leginkább a nyomtatott irodalom és a digitális kultúra tusája foglalkoztat, míg felesége, a színésznő Selena épp a képernyőről vágyik vissza a színházba. Természetesen megcsalják egymást, Alain egy ifjú kolléganőjével lép félre, a nő pedig férje egyik szerzőjével, a nős Léonarddal folytat viszonyt, aki autofikcióban utazik. A rendezői oeuvre szép összefoglalásaképpen mindannyian egymás tükröződései, képmásai, ám motivációik és egymáshoz fűződő viszonyuk meglehetősen ködös, ahogyan az is, hogy a film egész pontosan mikor játszódik: hőseink egyformán friss élményként hivatkoznak az Úrvacsorára, A fehér szalagra, a Facebook és az e-könyvek hatalomátvételére. Mivel a bonyolult érzelmi kapcsolatokról viszonylag keveset tudunk meg, az elidegenítő témákról folyó értekezések pedig sokszor igen felületesek, a film tulajdonképpen nem túl mélyenszántó esszenciája annak, amit a francia művészfilmtől várunk: nagypolgári lakásokban és elegáns vidéki nyaralókban elhelyezett, szép és gazdag értelmiségiek hol borospohárral a kezükben mélyenszántóan vitáznak, hol fehér ágyneműk között heverészve nyomkodják okostelefonjaikat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14184