KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• (X) : Szociográfia, szociofotó és szociofilm pályázat

• Báron György: Az iskola-alapító Illés György
• Muhi Klára: Egy hibátlan legenda Beszélgetés Kende Jánossal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Bábeli filmzavar Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Nánay Bence: A görögdinnye erotikája Tsai Ming-liang
• Vincze Teréz: Posztmodern, dinnyehéjban Huncut felhőcske
MÉDIA
• Szőnyei Tamás: Már fájl minden csók Táncdalfesztivál
• Vaskó Péter: A nézők meg a sztárok Megasztár
TELEVÍZÓ
• Greff András: Hosszú műszak 24
• Pápai Zsolt: Amerikai kinopravda Drót
• Szabó Tamás: Az emlékezés dramaturgiája A sziget foglyai – Lost 1-2. évad

• Ádám Péter: Folt a becsületen Dreyfus-ügy a moziban
• N. N.: Carné-filmek
VÁROSVÍZIÓK
• Kolozsi László: Csillagpor nélkül Privát Pest
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Pesti szellemképek Gál László: „Csak a szépre…”
FESZTIVÁL
• Palotai János: A bomlás virágai ARIFF
• Teszár Dávid: Latin fieszta Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Hofi kora Magyar plazma
KRITIKA
• Muhi Klára: Anyámasszony Nyugalom
• Bori Erzsébet: Családban marad Balkán bajnok
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Superman visszatér
• Géczi Zoltán: Ház a tónál
• Kárpáti György: Hidegzuhany
• Vajda Judit: The King
• Vörös Adél: A Karib-tenger kalózai 2. – A holtak kincse
• Vízer Balázs: Halálos iramban: Tokiói hajsza
DVD
• Pápai Zsolt: A tintahal és a bálna
• Nevelős Zoltán: Őrültek háza
• Tosoki Gyula: Kis hal
• Németh Áron: Suliláz

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bocsáss meg, kedvesem!

Kovács Kata

Plaire, aimer et courir vite – francia, 2018. Rendezte és írta: Christophe Honoré. Kép: Rémy Chevrin. Szereplők: Pierre Deladonchamps (Jacques), Vincent Lacoste (Arthur), Denis Podalydès (Matthieu), Sophie Letourneur (Isabelle). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 132 perc.

 

Franciaországban mostanság minden évre jut legalább egy LMBTQ-tematikájú, fesztiválsikerre ítélt művészfilm, a 2017-es 120 dobbanás percenként után Christophe Honoré (Anyámat!, Csak a szex) filmje szerepelt a 2018-as cannes-i versenyprogramban, mely ugyancsak a kilencvenes évekbeli AIDS- és HIV-őrület idejére kalauzol. A Bocsáss meg, kedvesem! párdarabjának is tekinthető, szintén modern filmes formavilágú és a fülledt erotikát középpontba helyező Idegen a tónál sztárja, Pierre Deladonchamps ezúttal egy párizsi írót alakít, aki egy nála jóval fiatalabb fiúval keveredik fájdalmas szerelmi viszonyba.

A Szólíts a neveden-féle divatos vintage-világot erőteljes, hidegen kék vizualitással kiegészítő Bocsáss meg, kedvesem! elsősorban a lelki és szexuális értelemben is felkavaró viszony ábrázolásában jeles, de kiváló a meleg szomszéd, a haldokló ex és az író kisfiának mellékszála is. Az üzenetrögzítők, a szüntelenül szívott Lucky Strike és folyton nyitva lévő borospalackok harminc évvel ezelőtti világa erőteljes teátralitással párosul Honoré filmjében, az irodalmias dialógusok, a magaskultúrára tett percenkénti utalások, a megszólaló korabeli pop-számok és operarészletek, a plakátra kívánkozó, grafikus kompozíciók tovább erősítik ezt a hatást. A túlnyújtott játékidő és a végeláthatatlanul hosszú, drámai ívet ritkán követő dialógusok azonban néhol már nem csak a néző, de még a színészek érdeklődését is elvesztik. Coming out, nemi úton terjedő betegségek, felnövés, múlandóság, beteljesületlenség, vágyakozás, ügyetlen szexualitás – a tematika zászlóvívői pontosan ugyanezeket a motívumokat vonultatják fel az Utolsó napjaimtól (Ozon) az Adèle életéig (Kechiche), Honoré munkája azonban hozzáadott érték és valódi mögöttes tartalom tekintetében a gyengébbek közé tartozik: inkább csak stílusos, de középszerű melodráma.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14063