KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• (X) : Szociográfia, szociofotó és szociofilm pályázat

• Báron György: Az iskola-alapító Illés György
• Muhi Klára: Egy hibátlan legenda Beszélgetés Kende Jánossal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Bábeli filmzavar Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Nánay Bence: A görögdinnye erotikája Tsai Ming-liang
• Vincze Teréz: Posztmodern, dinnyehéjban Huncut felhőcske
MÉDIA
• Szőnyei Tamás: Már fájl minden csók Táncdalfesztivál
• Vaskó Péter: A nézők meg a sztárok Megasztár
TELEVÍZÓ
• Greff András: Hosszú műszak 24
• Pápai Zsolt: Amerikai kinopravda Drót
• Szabó Tamás: Az emlékezés dramaturgiája A sziget foglyai – Lost 1-2. évad

• Ádám Péter: Folt a becsületen Dreyfus-ügy a moziban
• N. N.: Carné-filmek
VÁROSVÍZIÓK
• Kolozsi László: Csillagpor nélkül Privát Pest
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Pesti szellemképek Gál László: „Csak a szépre…”
FESZTIVÁL
• Palotai János: A bomlás virágai ARIFF
• Teszár Dávid: Latin fieszta Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Hofi kora Magyar plazma
KRITIKA
• Muhi Klára: Anyámasszony Nyugalom
• Bori Erzsébet: Családban marad Balkán bajnok
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Superman visszatér
• Géczi Zoltán: Ház a tónál
• Kárpáti György: Hidegzuhany
• Vajda Judit: The King
• Vörös Adél: A Karib-tenger kalózai 2. – A holtak kincse
• Vízer Balázs: Halálos iramban: Tokiói hajsza
DVD
• Pápai Zsolt: A tintahal és a bálna
• Nevelős Zoltán: Őrültek háza
• Tosoki Gyula: Kis hal
• Németh Áron: Suliláz

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Húzós éjszaka az El Royale-ban

Kovács Patrik

Bad Times at the El Royale – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Drew Goddard. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Jeff Bridges (Daniel Flynn atya / Dock O’Kelly), Cynthia Erivo (Darlene Sweet), Dakota Johnson (Emily Summerspring), Jon Hamm (Laramie Seymour Sullivan / Dwight Broadbeck), Chris Hemsworth (Billy Lee). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 141 perc.

 

Míg rendezői bemutatkozása (Ház az erdő mélyén) horrorklisékből gyúrt, meglehetősen hígvelejű pastiche volt, Drew Goddard második nagyjátékfilmje már cél- és küldetéstudatos mozi. A Húzós éjszaka az El Royale-ban zárt térre komponált thriller; a címbéli szálló szimbolikus helyszín (épületét még Kanada és Nevada közös államhatára is kettészeli), ugyanis az itt összesereglő, sötét múltú idegenek – egy lecsúszott énekesnő, egy rámenős porszívóügynök, egy fiatal hippilány, egy Alzheimer-kóros pap – hamar lelepleződnek, és kiderül róluk, hogy vállukat a hatvanas-hetvenes évek Amerikájának kollektív traumái és bűnei nyomják. Az El Royale tehát társadalmi röntgenkép, ám sem Vietnamról, sem a faji előítéletekről, sem az elharapódzó erkölcsi válságról nem tesz újszerű vagy elgondolkodtató állításokat, karaktervezérelt bűndrámaként viszont ragyogóan működik. A szkriptet is jegyző Goddard hősei sokrétegű és azonosulásra késztető figurák, jórészt nekik köszönhető, hogy a túlméretezett játékidő ellenére alig lankad a nézői figyelem.

Goddard a kusza cselekményszálakat is furfangosan gabalyítja össze, az utolsó szekvencia a míves feszültségépítés iskolapéldája, a korhű tárgyi miliő pedig roppant impozáns. Az El Royale egyébiránt cseppet sem originális darab. A rendező nemcsak Tarantino kultuszműveit (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény) idézi meg (rugalmas időkezelés, fejezetekre osztott cselekmény, blikkfangos párbeszédek), de a Coen-fivérekre (Nem vénnek való vidék), továbbá a klasszikus film noirra és a Lost-tévészériára is kikacsint. Goddard azonban nem pozőrködik, hanem tudatosan szintetizálja a hatásokat, stiláris remeklései (az egybeállításos nyitójelenettől az infernális hangulatú végkifejletig) pedig ígéretes tehetséget sejtetnek. Olyasvalakit, akinek egy színtisztán eredeti film levezényléséhez is lenne elég puvoárja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13865