KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szociofotó és szociofilm pályázat
• (X) : Turisták A Nisi Masa európai forgatókönyvíró pályázata

• Bikácsy Gergely: Tükör mögé írt képek Marguerite Duras
• Jeles András: Vaslogika Hrusztaljov, a kocsimat!
• N. N.: Marguerite Duras (1914-1996)
• Varga Anna: A vörös platonizmus Szovjet álomgyár
• Vaskó Péter: A Da Vinci-köd Történelem és misztikum
• Beregi Tamás: Mona Lisa könnyei A Da Vinci-kód
• Molnár György: Szellem a házban Trauner 100
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Szibériától Ibériáig Mediawave
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Kivetítő Magyar plazma
• Pintér Ferenc: Focibelső Férfitévé
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Retró a zsebben Mobil-mozi
• Schreiber András: Magyar dimenzió 3D idehaza
KÖNYV
• Gervai András: A vad Marlon Brando: E dalra tanított anyám
KRITIKA
• Nevelős Zoltán: A háború unokái Napola
• Vízer Balázs: Szentimentális depresszió Facér Jimmy
• Horeczky Krisztina: Lábnyom a vízben Álomturné
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A velencei kalmár
• Köves Gábor: Hard Candy
• Kárpáti György: Poseidon
• Varga Zoltán: Ómen
• Vajda Judit: Kebab kapcsolat
• Nevelős Zoltán: 16 utca
• Parádi Orsolya: Szakíts, ha bírsz
DVD
• Ardai Zoltán: Foglalkozása: riporter
• Pápai Zsolt: Minden vilángol
• Kovács Marcell: Cannibal Holocaust
• Tosoki Gyula: Producerek

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hüvelyk Matyi titkos kalandjai

Csejdy András

 

Gondoltak már arra, hogy egy ország hangulatát, a lakosság érzékenységét, egy nép közérzetét mennyire befolyásolja, hogy melyek az általános iskolai kötelező olvasmányok? Emlékeznek még a fojtó bányalégre, a rongyos bicebócára, a szorongásra, amit a torokgyík olvastán éreztünk tízévesen? Hát gyerekdalaink szövege mikor tudatosult Önökben? Hogy fületlen, farok nélküli bocik, török gyerekek által halálra szadizott, kerékbe tört, sós kútba vetett katicabogárkák, égő házú csigák népesítik be az otthonunkat, mikor jutott először eszükbe? Gyereknek lenni akkor sem volt könnyű, csöppet sem, egyáltalában. Pedig az még egy nyugis kor volt, az apukák az ágyneműtartóba dugták a csempészett pornólapokat, hétfőn adásszünet volt a fekete-fehér tévében, és Beavis meg Butthead helyett Disney-mozi Mauglija számított idolnak. Mára sok minden megváltozott, de gyerekdalaink maradtak, és az élénkebb fantáziájú apróságok rémálmaiban még mindig Andersen-motívumok kísértenek gyakorta. A mese, miközben szórakoztatva nevel, az életre treníroz. A mese közös kultúrkincs, olyan rögzült hagyományrendszer, amelyhez előszeretettel fordulnak alkotók, aktualizálandó az archetipikus toposzokat. Így válhatott Dave Borthwick angol rendező kezei között az egyik nemzetközi hírű mini-manóból, a magyar keresztségben Mátyás nevet kapott Hüvelyk Tamásból bájos, esetlen, tapasztott agyagfigura, aki egy anti-utópisztikus, időtlen, mrozeki-becketti sci-fi-világban csetlik-botlik. Világra jön, elrabolják, mutánsfaktoriban kísérleteznek vele, barátja és mentora, a Robin Hoodos Óriásölő Jack oldalán harcol a förtelmes emberpéldányok ellen, egyetlen vágya, hogy újra hazataláljon. Hogy sikerrel jár-e, kétséges: megfejtésül szimbolikáról, idézőjelezésről kéne beszélnünk, duplán-triplán kódolt üzeneteket kellene megfejtenünk, de ez az invenciózus film nem erről szól, nem ez a lényege, nem azért készült. Műfaja kevert, technikai kivitelezése elképesztő, társadalomképe hátborzongató, belegyalogol a gyomrodba, és gondolkodásra ösztökél. Nem hittem volna, hogy egy animációs munka képes lehet erre. Képes. A címszereplőről nekem folyton a lányomra kellett gondolnom, aminél többet nemigen mondhatok. A kor határa legyen tizenkét év, afölött mindenkinek ajánlott, akit érdekel, hogyan lehet kultot csinálni visszataszító színészekkel, groteszk bábokkal, trükkökkel és effektekkel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1639