KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Alida Valli (1921–2006)
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat

• Géczi Zoltán: Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról Stanislaw Lem
• N. N.: Lem-adaptációk
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: Arcművészet Beszélgetés Lengyel Lászlóval és Szilágyi Ákossal

• Jankovics Márton: Útlevél az újjászületéshez Személyiségcsere
• Hungler Tímea: Nem ér a nemem Transszexuális hős/nők
• N. N.: Transzszexuális és transzvesztita filmek
• Varró Attila: A kétség és a szörny Dr. Jekyll és Mr. Hulk
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Hullámtörések Titanic Fesztivál
• Beregi Tamás: A kárhozat partjain túl Lovecraft-adaptációk
• Hirsch Tibor: Másként mesélők A Titanic renegátjai

• Ádám Péter: Az elfojtás költője Marcel Carné
MULTIMÉDIA
• Forgách András: Egymásban Kurtág Judit: Videó-művek
• Scherter Judit: Az intelligens véletlen Monológ Kurtág Judittal
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Aki énekelni is tud Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Onnan, hol nőnek a pálmák Michael Winterbottom: Út Guantanamóba
• Muhi Klára: Médea öröksége Danis Tanovic: Pokol
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Henderson bemutatja
• Vajda Judit: Utolsó napjaim
• Pápai Zsolt: Halálos szívdobbanás
• Varró Attila: Mission: Impossible 3.
• Vajda Judit: 4 évszak kis falumban
• Vörös Adél: A Da Vinci-kód
• Nevelős Zoltán: Kedves Wendy
• Köves Gábor: Anthony Zimmer
• Vincze Teréz: Huligánok
DVD
• Nevelős Zoltán: A spártai
• Kovács Marcell: Lelkek karneválja
• Pápai Zsolt: Bob és Carol és Ted és Alice
• Tosoki Gyula: Megszállott

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szent szív

Barkóczi Janka

Cuore Sacro – olasz, 2005. Rendezte és írta: Ferzan Özpetek. Kép: Gianfilippo Corticelli. Zene: Andrea Guerra. Szereplők: Barbara Bobulova (Irene), Andrea di Stefano (Giancarlo), Lisa Gastoni (Eleonora), Massimo Poggio (Carras). Gyártó: R&C Produczioni. Forgalmazó: SPI Feliratos. 120 perc.

 

Ferzan Özpetek szerzői pályája a Szent szív elkészítésével az egyszerű, de kifinomult technikával felrajzolt személyes tragédiák korábbi vázlataitól egyenesen az ökumenikus létszemlélet transzcendens magasságaiba jut el. A rendező nem kevesebbet vállal a modern Itália Holdnővérének meséjében, mint hogy minden idők legendagyűjteményeinek évezredes bölcsességeit és kliséit sűrítse két órába.

Irene (Barbora Bobulova), az év vállalkozója visszatér a romos családi villába, hogy jól jövedelmező bérházzá alakítsa azt. Számításait természetesen a váratlanul feltörő emlékek és a még váratlanabb találkozások írják felül. A nő szó szerint csodák csodájára döbben rá a nagy igazságra: a pénz nem minden. Pártfogásába vesz egy bájos utcakölyköt, ételt hord a szegényeknek, a helyi plébánossal szövetségben teszi ingyenkonyhává örökségét, még a püspök úrral is találkozik – hogy csak a legalapvetőbb dolgokat említsük.

A történet első egyharmadát jellemző izgalmasan delejes és rideg atmoszféra sajnos teljesen feloldódik a második egység emberbaráti érzelmektől túlfűtött, mégis jellegtelen légkörében. A Szent szív cseppet sem árnyalt társadalomkritikája és a folyamatosan lebegtetett szürreális misztikum végül tökéletesen kioltja egymást, és az egész művet minimum hiteltelenné teszi. Bobulova, aki a kemény üzletasszonyt még ijesztően jól játssza, mint kertjében vonagló könnyes szemű szent inkább csak megmosolyogtat. A film legtöbb eleme a hősnő karakterével párhuzamosan deformálódik, de a kicsikart összhang egyedül a tökéletes giccs létrehozásához elég. Különösen elhibázott választás Andrea Guerra meghatónak szánt zenéje, amely ráadásul következetesen a lehető legrosszabb pillanatokban csendül fel.

Bár a Szent szív világmegváltó hangulata különböző vallási fórumok félelmetes fanatizmusát idézi, a didaktikus dialógusok elejtett megjegyzési között akad egyetlenegy, a túlzásra vonatkozó, amely jó esetben talán öniróniát sejtet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8862