KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Alida Valli (1921–2006)
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat

• Géczi Zoltán: Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról Stanislaw Lem
• N. N.: Lem-adaptációk
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: Arcművészet Beszélgetés Lengyel Lászlóval és Szilágyi Ákossal

• Jankovics Márton: Útlevél az újjászületéshez Személyiségcsere
• Hungler Tímea: Nem ér a nemem Transszexuális hős/nők
• N. N.: Transzszexuális és transzvesztita filmek
• Varró Attila: A kétség és a szörny Dr. Jekyll és Mr. Hulk
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Hullámtörések Titanic Fesztivál
• Beregi Tamás: A kárhozat partjain túl Lovecraft-adaptációk
• Hirsch Tibor: Másként mesélők A Titanic renegátjai

• Ádám Péter: Az elfojtás költője Marcel Carné
MULTIMÉDIA
• Forgách András: Egymásban Kurtág Judit: Videó-művek
• Scherter Judit: Az intelligens véletlen Monológ Kurtág Judittal
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Aki énekelni is tud Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Onnan, hol nőnek a pálmák Michael Winterbottom: Út Guantanamóba
• Muhi Klára: Médea öröksége Danis Tanovic: Pokol
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Henderson bemutatja
• Vajda Judit: Utolsó napjaim
• Pápai Zsolt: Halálos szívdobbanás
• Varró Attila: Mission: Impossible 3.
• Vajda Judit: 4 évszak kis falumban
• Vörös Adél: A Da Vinci-kód
• Nevelős Zoltán: Kedves Wendy
• Köves Gábor: Anthony Zimmer
• Vincze Teréz: Huligánok
DVD
• Nevelős Zoltán: A spártai
• Kovács Marcell: Lelkek karneválja
• Pápai Zsolt: Bob és Carol és Ted és Alice
• Tosoki Gyula: Megszállott

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Dobrányi Géza (1921-1990)

Lőrincz József

Részlet Lőrincz József operatőr búcsúztatójából.

 

Nincs közöttünk olyan, aki ne volna adósa. Ha az elmúlt évtizedekben valamire vitték a magyar operatőrök, akkor abban a Magyar Filmlaboratóriumnak és személy szerint Dobrányi Gézának igen nagy része van.

Még köztünk vannak, szerencsére, néhányan olyanok is, akik tanúi lehettek, amint az első magyar színesfilm elkészítésénél bábáskodott. Ők mesélik nekünk, fiatalabbaknak, hogy a Ludas Matyi éjszakákon át nem engedte haza Dobrányi Gézát: személyesen kívánt jelen lenni az első hazai színes játékfilm laborálási munkáinál...

Nemzetközi tekintélyként ismerték el külföldön is: nagy filmnyersanyag-gyártó cégek vezető munkatársai is figyeltek szavára egy-egy nemzetközi tanácskozáson, vitás kérdésekben nem mellőzték a véleményét. S ebből a tekintélyből sok haszon származott az egész magyar filmgyártásra is. De mi, operatőrök, idősebbek és fiatalok, hazai földön vagy külföldön munkálkodó filmkészítők korántsem csak szakmai tekintélye miatt szerettük és tiszteltük őt. Vitákban békéltető volt, mindenkivel szót tudott érteni, és ővele is mindenki szót értett. A mérleg nyelvének szerepét játszotta sok elkeseredett összeszólalkozásban, érdekek összecsapásában. S ami szinte páratlan tulajdonság: az érdekek között biztos érzékkel, hibátlan erkölcsiséggel tudott igazságot tenni.

A fiatalabbaknak már nem, de az idősebb kollégáinak még tanára is volt ő a főiskolán. Én személyesen úgy emlékszem vissza rá abból az időből, mint két-három kivételes tanárom egyikére. Arra figyelmeztetett, hogy még valamikor a főiskolás évek alatt sajátítsa el az operatőri mesterségre készülő fiatalember mindazt, amit a pályán majd megkövetelnek tőle. Azt mondogatta: „Nem szeretném, ha majd ezekkel a problémákkal kellene foglalkoznunk, amikor évek múlva összehoz bennünket a sors a laborban. Lesz ott majd épp elég egyéb gondunk...” Megvolt a képessége, hogy mindig szem előtt tartsa a jövőt.

Azt szeretnénk, ha az a szellem, amit ő képvisel, mindörökre itt maradna köztünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4712