KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Alida Valli (1921–2006)
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat

• Géczi Zoltán: Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról Stanislaw Lem
• N. N.: Lem-adaptációk
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: Arcművészet Beszélgetés Lengyel Lászlóval és Szilágyi Ákossal

• Jankovics Márton: Útlevél az újjászületéshez Személyiségcsere
• Hungler Tímea: Nem ér a nemem Transszexuális hős/nők
• N. N.: Transzszexuális és transzvesztita filmek
• Varró Attila: A kétség és a szörny Dr. Jekyll és Mr. Hulk
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Hullámtörések Titanic Fesztivál
• Beregi Tamás: A kárhozat partjain túl Lovecraft-adaptációk
• Hirsch Tibor: Másként mesélők A Titanic renegátjai

• Ádám Péter: Az elfojtás költője Marcel Carné
MULTIMÉDIA
• Forgách András: Egymásban Kurtág Judit: Videó-művek
• Scherter Judit: Az intelligens véletlen Monológ Kurtág Judittal
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Aki énekelni is tud Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Onnan, hol nőnek a pálmák Michael Winterbottom: Út Guantanamóba
• Muhi Klára: Médea öröksége Danis Tanovic: Pokol
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Henderson bemutatja
• Vajda Judit: Utolsó napjaim
• Pápai Zsolt: Halálos szívdobbanás
• Varró Attila: Mission: Impossible 3.
• Vajda Judit: 4 évszak kis falumban
• Vörös Adél: A Da Vinci-kód
• Nevelős Zoltán: Kedves Wendy
• Köves Gábor: Anthony Zimmer
• Vincze Teréz: Huligánok
DVD
• Nevelős Zoltán: A spártai
• Kovács Marcell: Lelkek karneválja
• Pápai Zsolt: Bob és Carol és Ted és Alice
• Tosoki Gyula: Megszállott

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

24 hét

Nagy V. Gergő

24 Wochen – német, 2016. Rendezte: Anne Zohra Berrached. Írta: Carl Gerber és Anne Zohra Berrached. Kép: Friede Clausz. Zene: Jasmin Reuter. Szereplők: Julia Jentsch (Astrid), Bjarne Mädel (Markus), Johanna Gastdorf (Beate), Emilia Pieske (Nele). Gyártó: Zero One Film / ZDF. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 102 perc.

 

Most már biztos: Anne Zohra Berrached egzotikus csengésű neve a feminista filmesek listájára tartozik. Persze igazság szerint ez az első filmje után sem volt annyira kétséges, hiszen a Két anya drámája heveny együttérzéssel és szolid rendszerkritikával mesélt egy leszbikus pár gyermekvállalásának kálváriájáról. De a 24 hét már ízig-vérig társadalomtudatos női szerzőként definiálja törekvő rendezőjét: az idei Berlinale egyetlen hazai versenyfilmje egy erős asszonyról szól, akinek saját testéről, családjáról és életről-halálról kell visszavonhatatlan döntést hoznia, méghozzá a barátok, családtagok és rajongók tekintetének kereszttüzében.

Az ismert stand-up komikus, Astrid Lorenz ugyanis egy nap azzal szembesül, hogy a hasában hordott második gyermeke Down-kórban szenved – a német állam viszont egészen a terhesség végéig biztosítja számára az abortusz lehetőségét. Berrached pedig mindent bevet annak érdekében, hogy az ekként előálló dilemmát (kevesebbet ér egy Down-kóros élete? gyilkosság-e a kései abortusz?) egyre inkább kiélezze a játékidő során: rémült bejárónőt, bizonytalan rokonokat, megannyi kételyt, sőt egy további betegséget állít szembe egy megejtően szeretetteljes házastársi viszonnyal, miközben a lendületes cselekményt az anyaméhben úszkáló magzat életigenlő képeivel központozza. A meglepően kegyetlen fináléval pedig úgy tud érvelni a humanista álláspont mellett, hogy ugyanazzal a mozdulattal az anya szuverenitását is lelkesen elismeri. A 24 hét példaszerű elkötelezettséggel és jelentékeny drámai erővel dolgoz föl egy neuralgikus társadalmi problémát, de minden kézikamerás közvetlenség és valóságszagú amatőrszereplő dacára is csak ritkán tud valódi életet lehelni a sztoriba: Jentsch és Bjarne Mädel eleven házaspárja mellett számos klisékaraktert és keresett-kiagyalt álkonfliktust vezet elénk a cselekmény – valamint néhány kínosan rossz dumát a fellépések szcénái alatt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12917