KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bikácsy Gergely: Alida Valli (1921–2006)
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat

• Géczi Zoltán: Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról Stanislaw Lem
• N. N.: Lem-adaptációk
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: Arcművészet Beszélgetés Lengyel Lászlóval és Szilágyi Ákossal

• Jankovics Márton: Útlevél az újjászületéshez Személyiségcsere
• Hungler Tímea: Nem ér a nemem Transszexuális hős/nők
• N. N.: Transzszexuális és transzvesztita filmek
• Varró Attila: A kétség és a szörny Dr. Jekyll és Mr. Hulk
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Hullámtörések Titanic Fesztivál
• Beregi Tamás: A kárhozat partjain túl Lovecraft-adaptációk
• Hirsch Tibor: Másként mesélők A Titanic renegátjai

• Ádám Péter: Az elfojtás költője Marcel Carné
MULTIMÉDIA
• Forgách András: Egymásban Kurtág Judit: Videó-művek
• Scherter Judit: Az intelligens véletlen Monológ Kurtág Judittal
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Aki énekelni is tud Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Onnan, hol nőnek a pálmák Michael Winterbottom: Út Guantanamóba
• Muhi Klára: Médea öröksége Danis Tanovic: Pokol
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Henderson bemutatja
• Vajda Judit: Utolsó napjaim
• Pápai Zsolt: Halálos szívdobbanás
• Varró Attila: Mission: Impossible 3.
• Vajda Judit: 4 évszak kis falumban
• Vörös Adél: A Da Vinci-kód
• Nevelős Zoltán: Kedves Wendy
• Köves Gábor: Anthony Zimmer
• Vincze Teréz: Huligánok
DVD
• Nevelős Zoltán: A spártai
• Kovács Marcell: Lelkek karneválja
• Pápai Zsolt: Bob és Carol és Ted és Alice
• Tosoki Gyula: Megszállott

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack Ryan: Árnyékügynök

Andorka György

Jack Ryan: Shadow Recruit – amerikai, 2013. Rendezte: Kenneth Branagh. Írta: Tom Clancy regényéből David Koepp és Adam Cozad. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Chris Pine (Ryan), Keira Knightley (Cathy), Kevin Costner (Harper), Kenneth Branagh (Viktor), Alec Utgoff (Borovsky). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna film. Szinkronizált. 105 perc.

A újra és újra az események sűrűjébe csöppenő aktakukac CIA-elemző immáron másodszor próbál tetszhalott állapotból visszakerülni a mozivásznakra: a szériaindító Vadászat a Vörös Októberre nagyzenekarra hangszerelt hidegháborús hattyúdala és Harrison Ford korrektül levezényelt jutalomjátékai után legutóbb az ezredfordulós terrorsokkot meglovagoló A rettegés arénája próbálta a fiatalabb Ben Affleck segítségével visszapörgetni az órát, kevés sikerrel. A Tom Clancy regényciklusától ezúttal többé-kevésbé elszakadó újabb hidegindítás tétje egy saját lábán megálló, erős attribútumokkal rendelkező karakter felépítése lett volna, „az intelligencia fegyver” mottója mentén méltó kihívójaként a kortárs titkosügynökök Bourne-tól Bondig húzódó, izmos mezőnyének.

Az aktuális divatnak megfelelően így kapunk is gyorsan letudott eredettörténet, ahol szeptember 11, majd a Clancy-nél is szereplő helikopterbaleset traumái alapozzák meg a főhős személyiségfejlődését. A Star Trekben már bizonyított Chris Pine lenne olyan karizmatikus, szerethető figura, hogy elvigye a hátán a projektet, a sok sebből vérző forgatókönyv azonban a továbbiakban nem igazán nyújt teret a kibontakozására, ahogyan a Pine-Knightley páros között alapvetően remekül működő kémia is pocsékba megy a gyakran kínos párbeszédek és a rossz színészvezetés miatt. A film a néhol túl feszesre húzott, máshol döcögős cselekményt – a műfajban végzetes hibát jelentő – tökéletes kiszámíthatósággal párosítja, ilyen adottságok mellett pedig különösen vakmerő hozzáállás néhány valamirevaló „money shot” nélkül kilépni a küzdőtérre, gyors elvérzést kockázatva ezzel a hangos-látványos blockbusterek kíméletlen versenyében. Jack Ryan moszkvai kiruccanása ugyan nem hozott olyan csúfos és végérvényes leszereplést, mint McClane hadnagyé, de a lagymatag (újra)kezdés után kétséges, hogy egyáltalán kíváncsiak lennénk-e egy nagyobb tétben játszó – és értőbb kezekbe adott – folytatásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11645