|
|
|
Láttuk mégHidegzuhanyKárpáti György
Douches froides – francia, 2005. Rendezte: Antony Cordier. Írta: Julie Peyr és Antony Cordier. Kép: Nicolas Gaurin. Zene: Nicholas Lemercier. Szereplők: Joan Libereau (Michael), Salomé Stevenin (Vanessa), Florence Thomassin (Annie), Claire Nebout (Mathilde). Gyártó: Why Not Productions. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 102 perc.
Az emberek változnak. Ezzel a közhelyszerű megállapítással kezdődik, s kis kozmetikázással zárul is az elsőfilmes Antony Cordier francia egzisztencialista tinidrámája. A megállapításra tizenéves főhőse a vad(szerelmes) judóbajnok Michael jut, kinek kedvenc filmje az Ong Bak, és csak szeretné hinni, hogy már mindent tud a világról. A Hidegzuhany története azt bizonyítja be számára, hogy téved. Erre azonban rámegy ígéretes sportkarrierje, barátsága, szerelme – éppen csak a család, a szégyellt család tart ki mellette. A piás taxisofőr, munkanélkülivé váló apa, és a takarítónő anya azonban kétségtelenül nem túl erős jövőképet sugároz a többről álmodó, ám magát folyamatosan alulpozicionáló fiú számára.
Szép képi metafora a cím, mely egyszerre jelzi a naiv, ártatlanságát közvetve és közvetlenül is elvesztő fiú felnőtté válását, másrészről pozícionálja a társadalmi ranglétrán a villanyt befizetni képtelen, s ezért gyertyák fényének kissé fals romantikájában üldögélő kispolgári családot. Cordier filmje aktuálpolitikai tartalma miatt válik érdekessé: a fiatalokat és elhelyezkedésüket korlátozó, illetve szabályozni kívánó törvény, valamint a körülötte kirobbanó sztrájkhullám és diákmegmozdulások magyarázzák azt a bizonytalanságot, melyet a Hidegzuhany kissé sután feszeget. A film ugyanis a moralizálásra törekvés közepette súlytalanná válik, hol váratlanul egy édeshármas légyottjába csöppenünk, hol arról hallunk, hogy Franciaországban hárommillió munkanélküli él. Erőltetett, ahogy a rendező egyszerre törekszik a társadalmi feszültségek és a generációs különbségek ábrázolására, beleszőve számos egyéb problémát és devianciát a szüzsébe, melyek egymást oltják ki.
Kár az aránytévesztésért: a Hidegzuhany tinifilmnek túl komoly, drámának viszont túl felszínes, ahol a dramaturgia és koncepció ugyan egyértelmű, ám a cselekményszerveződésben számos elhibázott jelenet viszi félre a nézőtéren csemetéjükért és önmagukért aggódó szülőket, valamint az életükért, jövőjükért kezüket törő fiatalokat.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1092 átlag: 5.37 |
 |
|
|
|
