KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Koltai Tamás: Film, színház, valóság Halász Péter
• Jancsó Miklós: Nix
• Grunwalsky Ferenc: A szem nem alhat A látás egyeteme

• Bikácsy Gergely: Földim Rossellini emlékére
KÉPREGÉNY
• Géczi Zoltán: Diktatúra és divatja Disztópiák évszázada
• Kovács Marcell: A rossz álarcában V mint vérbosszú
• Varró Attila: Át a labirintuson Tükörálarc

• Beregi Tamás: Atlantisz túl mélyen van Elsüllyedt civilizációk
FESZTIVÁL
• Kubiszyn Viktor: Alvó medvék álmai Berlin

• Csillag Márton: Négy fickót három golyóval Mi újság, Tiger Lily?
• Takács Ferenc: A csillagok teniszlabdái Meccslabda
MULTIMÉDIA
• Bori Erzsébet: Kétszer lépni egy folyóba Dunai exodus: film és kiállítás
• Strommer Nóra: Digitális varázstükrök Interaktív média
• Reményi József Tamás: Nem bámulni nem lehet Magyar plazma
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Bábeli panelek Lazarescu úr halála
• Vincze Teréz: Egy másik sziget Az íj
• Varró Attila: Szavatossági idő A vadság napjai
• Hungler Tímea: Párizsi skizó Caché
• Reményi József Tamás: Fűtő nélkül A halál kilovagolt Perzsiából
KÖNYV
• Kelecsényi László: Lexikon-lakás Magyar Filmlexikon
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Lemming
• Hungler Tímea: Transamerica
• Ardai Zoltán: A bajusz
• Wostry Ferenc: A sziklák szeme
• Köves Gábor: Maradj!
• Dercsényi Dávid: Bab’ Aziz
• Hámori Dániel: Soha ne mondd, hogy soha
• Géczi Zoltán: Hét kard

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A harcos és a hercegnő

Nevelős Zoltán

 

A lé meg a Lola színésznő-rendező párosának második közös opusa szinte minden téren váltást hozott. A technoritmusú, ismétléses szerkezetű, nagyvárosi akciófilm után A harcos és a hercegnő kisvárosban játszódó, egyenesvonalú, mesés színezetben előadott szerelmi melodráma. A kisiklott életű ex-katona és az álomvilágban élő, zártosztályi ápolónő egy közlekedési baleset közepén találnak egymásra, de hogy szívük is egymásra találjon, még számtalan viszontagságot kell átvészelniük, gégemetszéstől kezdve a bankrabláson át az őrültekkel való konfrontációig.

Az elmegyógyintézeti és az amatőr bűnözői életforma meséhez illően közhelyes keretei között játszódik a történet. A hősnő afféle földre szállt angyal a bolondok között, mint Hófehérke a törpék között, akihez egyszer eljön a királyfi. Az egyébként is Sissinek becézett lány Romy Schneider Sissi-filmjeinek rajongója – az erről szóló jelenetet kivágták, de innen a cím –, aki a maga daliás Ferenc Józsefére vár. Az pedig el is jön hozzá élet-halál válságos pillanatában, igaz egy lepukkant baka alakjában, aki után bomlani nem tűnik józan lépésnek. De hát a szerelem nem is józan ésszel gondolkodik.

A színésznő és a rendező (akik a való életben is párt alkotnak) a német mozi talán legnagyobb új sztárjai. Franka Potente azóta már Hollywoodot is megjárta, Tom Tykwer pedig az európai koprodukciók mezején garázdálkodik tovább. Szóban forgó közös alkotásuk a siker biztos tudatában szabadjára eresztett fantázia néhol felemelő, de többnyire lesújtó terméke. Személyes mű: Tykwer szülővárosa, Wuppertal hangulatát érezhetővé is tudja tenni, de a témát illetően a személyesség a filmre nézve ártalmas méreteket ölt.

A cselekmény két ember egymásra találásának irracionális momentumait egy sor váratlan fordulaton, véletlen egybeesésen keresztül ábrázolja. A melodrámai logikát hamar fel lehet ismerni, és ha elfogadjuk, minden újabb valószínűtlen egybeesés is elfogadhatóvá, sőt következetessé válik, de ez sem tudja menteni a film végén elhatalmasodó érzelmi (nem képi) giccsáradatot, ami végképp elidegenít a történet hőseitől. Szájbarágóan jelképes és emiatt nevetséges jelenetek sorával az író-rendező porig rombolja együttérzésünket az elején nagyon is szerethető filmje iránt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3380